Nyomdatörténet

Az ország legrégebben működő nyomdája a debreceni Alföldi Nyomda. 2021-ben fennállásának 460 éves évfordulóját ünnepeljük.

1561-ban állította fel sajtóját Debrecenben Huszár Gál protestáns prédikátor. 1561 májusában megkezdődött a debreceni nyomda első termékének, Melius Juhász Péter "Az Szent Pal apastal levelének, melyet a kolossabelieknek írt, prédikáció szerint való magyarázata" című könyvének nyomtatása. Eleinte a nyomda termékei szinte kizárólagosan teológiai jellegűek voltak. A 17. században már szép számmal jelentek meg kalendáriumok, széphistóriák, históriás énekek a városi tanács, a nemesek és a gazdag városi polgárok támogatásával. Itt jelent meg a legtöbb magyar nyelven kiadott mű. 1719-ben a nyomdát tűzvész pusztította el, a városházán indították újra. A 18. század folyamán a városi tanács irányítása alá került. Ebben az időszakban énekes- és zsoltároskönyvek kerültek jellemzően nagy példányszámban kiadásra. Ugyanakkor a magyar nyelvű irodalmi művek és világi énekek kiadása háttérbe szorult, ezzel hátráltatva a nemzeti irodalom fejlődését. A 19. század elején a nyomdaipar jelentős fejlődésnek indult (litográfia, festékező henger, vas tégelysajtó, gyorssajtó) Az 1848-1849-es forradalmi események hatására a munka megsokszorozódott, proklamációk, röpiratok, hivatalos és alkalmi beszédek, versek, felhívások jelentek meg. 1848 júliusában megindult a nyomda kiadásában az Alföldi Hírlap, az első debreceni politikai lap. 1849-ben itt nyomták A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát. Az abszolutizmus éveiben statáriális rendeletek, német nyelvű nyomtatványok készültek, majd az elkövetkező évtizedekben sorra jelentek meg különféle hírlapok, szépirodalmi művek.

1905-ben jelentős műszaki fejlesztés után a városvezetés határozatot hozott: „a városi nyomda, mint önálló iparvállalat, külön kezelés alá vétetik”, azaz városi tulajdonban álló, önállóan gazdálkodó modern ipari üzemmé vált. 1910-ben a vidéki nyomdák közül elsőként a debreceni szerelt fel szedő-gépeket. A debreceni nyomdaipar század eleji pezsdülésének az I. világháború vetett véget. 1918-ban megvásárolták a Fémárugyár Böszörményi úti épületét, a nyomda jelenlegi telephelyét, melyben az átalakítások után 1921-ben indult meg a munka. A Tiszántúli Református Egyházkerület társtulajdonosa lett a nyomdának. A megnőtt tőkével, az egyház tekintélyével és tankönyv-monopóliumával a nyomda terjeszkedett, két kisnyomdát is magába olvasztott és megnyitották a Méliusz Könyvkereskedést. A II. világháború idején nagyarányú épület- és műszaki fejlesztés eredményeképpen a nyomda összesen 42 motormeghajtású géppel dolgozott. 1948-ban a Városi Nyomda a 8230/1948. Korm. sz. rendelet alapján Alföldi Nyomda Nemzeti Vállalattá alakult át.

1964-ben új üzemcsarnok, raktár és kultúrterem épült, majd korszerűsödött a géppark (ofszet tekercsnyomó gépek, melyek egyikén az országban először itt készül színes nyomású napilap.) 1975-ben megjelent a fényszedő technológia. A nyomda a számítógépes szövegfeldolgozásra saját, korát megelőző rendszert fejlesztett ki. 1976–1978 között a saját erőből végrehajtott nagyszabású beruházás eredményeként épülő új csarnokban működni kezd a Cameron–Sheridan gépsor, a világ akkor legtermékenyebb könyvgyártó rendszere. 1993 nyarán az Alföldi Nyomda állami tulajdonban álló részvénytársasággá alakult át. 2001-től modern digitális eljárások és eszközök váltják fel a korábbi műveletigényes technológiákat (egy- és négyszínnyomó digitális nyomógépek, négy- és ötszínnyomó ofszetgépek, könyvkötő gépsor). A környezetvédelmi gondolat gyakorlati támogatásaként az évente több ezer tonna papírt használó cég FSC tanúsítás megszerzésével csatlakozott a fenntartható erdőgazdálkodáshoz.