Debrecen és az irodalom

CSOKONAI DIÁKSZEMMEL: AZ EZERARCÚ CSOKONAI

Az ezerarcú Csokonai

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és a Fazekas Mihály Gimnázium közös csapatának projektje. 

  • Középiskolások: Bara Boglárka, Csizmadia Bodza Réka, Fekete Borka Orsolya, Korda Kata, Nyiri Anna Sára, Szabó Dorka és Csordás Réka
  • Mentorhallgatók: Némethné Nyiri Zsófia, Pótor Balázs
  • Vezetőtanárok: Tóth Áron és Fazekas Attila Győző

Árkádia-per

Cserey Farkas 1806-ban indított mozgalmat egy Csokonai síremlék felállítására, ezzel majdcsak egy időben Kazinczy Ferenc a Hazai Tudósítások című folyóiratban tett javaslatot az elhunyt költő sírfeliratára: Árkádiában éltem én is üzenettel szerette volna ellátni az emlékművet.

A debreceni értelmiségiek között Kazinczy ötlete nagy felháborodást keltett, hiszen Árkádiát primitív marhalegelők otthonaként definiálták. Lebecsülve érezték magukat és nem találták méltónak az idézetet Csokonai emlékéhez sem. Kazinczy ezzel szemben a poéták mitikus, békés lakhelyeként gondolt Árkádia dombjaira. Ezen értelmezést nem fogadták el az inkább konzervatív oldalt képviselő cívisek.

A félreértés hatalmas irodalmi vitát indikált a két fél között, amit a borítékokkal és a papír repülőkkel szimbolizáltuk. Többek között Fazekas Mihály is bekapcsolódott a heves, olykor pocskondiázásokba átforduló levelezésekbe. A tollharcot úgy gondoltunk leginkább korabeli idézetekkel hiteles szemléltetni. Az esemény drámaiságát Mozart Lacrimossája emeli még drámaibb szintre, mely zeneileg tökéletes hangulatot idéz. Mindezeken túl a bemutató sötét színvilága talán segít megragadni a téma atmoszféráját.

Végül a költő halála után több évtizeddel csak 1836-ban állították fel az emlékművet. Az Árkádia-pör végeredményében nagyban hozzájárult a mai Csokonai-kultusz kialakulásához.

Készítette: Szabó Dorka és Uram Veronika

Dorottya

Csokonai Dorottya című eposzparódiája a klasszicizmus jegyében az antikvitáshoz visszanyúlva teremt új műfajt hazai téren: az eposzparódiát. Fontos darabja ez a költői életműnek, hiszen azáltal, hogy az eposz jellegadó jegyeit felhasználva kapcsolódik az epikus költészet hagyományához, mégis Csokonai az, aki elsők közt foglalkozik vígeposz írásával a magyar irodalomban. A műfajválasztással megelőlegezi a romantikát mint korstílust, mivel az eposz emelkedett hangvételű mű, melynek hősies szereplői vannak. A vígeposzban természetesen mindez kritika tárgya. A romantika mellett jelen vannak a klasszicizmus jegyei is, a szereplők és más ókori hagyományok tekintetében is. A cselekmény során többször feltűnnek római istenek, úgymint Ámor és Vénusz, és csatlakoznak a viszálykodáshoz. Plakátunkon meg is jelenítettük a kis szerelemistent, aki Citére parancsára megsebzi Oport és Dorottyát, hogy egymásba szeressenek. Továbbá Éris kráflivá alakulása, valamint Dorottya végleges metamorfózisa mind Ovidius Átváltozások című művét idézik. A mű témája, a vénlánycsúfolás nem új keletű, a korabeli magyar népszokások egyikét idézi meg, csakúgy, mint a Csokonai által kedvelt új magyar zenei irányzat, a verbunkos is. A magyaros verselést, valamint a köz- és magasköltészet elemeit egyaránt alkalmazva, a hétköznapi nyelv és a korabeli szleng stílusregisztereit megidézve teszi még inkább organikussá a mű gunyoros, humoros természetét. Mindez újból igazolja a poéta szellemi teremtő erejét, költészetének sokoldalúságát.

Készítette: Csizmadia Bodza Réka és Korda Kata

Kollégiumi per

A költői portré megalkotásában elengedhetetlen figyelembe venni pályaképnek egy kissé kellemetlen, ám a költőt annál inkább kultikus figurává emelő eseményét, a Kollégiumi pört. Csokonai maga is a legtehetségesebb diákok közé tartozott, ennek ellenére magaviselete nem felelt meg a korabeli kollégiumi szabályzatnak. A plakát az 1795-ben történt kicsapatását, az azt megelőző fegyelmi eljárást, illetve a kalapács körül koncentrikusan elrendezett vádpontokat helyezi középpontba. A költő gunyoros modora, illetve Szilágyi Gábor professzor énekes megcsúfolása csak néhány azok közül az okok közül, amelyek a kollégiumhoz fűződő életszakaszának és karrierjének lezárása mögött húzódnak. Somogyiné asszonnyal, az intézmény szakácsnőjével való tisztességtelen bánásmód, a tiltott fuvolázás mindazon meggondolatlan tettek, amelyek szélsőséges ítélethozatalra kényszerítették az iskola vezetőségét. A zenélés és az oratóriumi istentiszteletek látogatásának mellőzése még nem tekinthetők akkora vétkeknek, viszont a tanulók erkölcsét is rontotta lerészegedéssel, táncolással, és dohányzással, nem is beszélve az őszi vizsgák idején tartott jóhangulatú ivászatokról az osztályteremben. Persze ez a szórakozottság és huncutság, melyet 1795-ös búcsú beszéde is tanúsít, nem kelt és nem is kelthet negatív benyomást a költőről. Hiszen mi sem természetesebb annál, minthogy a fiatal lélek – még ha ezt kihágások is teszik lehetővé – szárnyalni próbál, s képes is arra, hogy szellemi magaslatokon szálljon, s ily remek életművet hagyjon maga után.

Készítette: Bara Boglárka és Csordás Réka

Lilla

Csokonai Vitéz Mihály szerelmi lírájának darabjai, a múzsájához, Lillához írt versei mai napig a magyar irodalom remekeinek számítanak. Mindezen apró, ámbár jelentékeny gyöngyszemeket a költő úgy rendezte el, hogy azok egy viszonzatlanul maradt szerelmi vágyálom történetének láncaként fűződnek össze. A verseken túl a költő levelezései is betekintést engednek azon kapcsolatokba, melyeket a Lilla alak mögött feltételezett hölgyekkel ápolt, s mely kapcsolatok az életműnek egy markánsan megragadható szövegkorpuszát képzik meg. A platóni szerelmet, a nő és férfialak között elhaló kapcsolatot, így az egyoldalú, s egyben ambivalens érzelmeket a női kéz hetyke pozitúrája, valamint a csipkezsebkendő odanyújtásának kecsegtető, hamis gesztusa viszi színre. Ez a fajta játékosság, mely a Csokonai-líra sajátja is, a rokokó irányzatához kapcsolja a poéta klasszicista szerelmi költeményeit. A csipke, a virágok, a gyöngyök és a szalagok is mind a rokokói túldíszítettséget idézik. A hervadt rózsák, ekképp az ősz-toposz vizuális színrevitele, Saint-Saens Hattyú című darabja, továbbá a kettős színszimbolika ez lírai szerelem dualitását, a Lillával való szakítást és a Lilla-ciklus elégikus lezárását helyezik középpontba. Mindez mutatja azt is, hogy Csokonai költészetével kapcsolódni tudott a maga korában meghatározó érzékenység irányzatához, s annak különböző alakváltozataihoz.

Készítette: Fekete Borka Orsolya és Nyíri Anna Sára