Debrecen és az irodalom

REJTETT KINCSEK

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER KÖNYVTÁR

CSOKONAI VITÁZ MIHÁLY: ÓDÁK KÉT KÖNYVBEN (1861)

Könyvtárunk számos muzeális értékű Csokonai-kötetet őriz, köztük az 1809-ben kiadott Ódák két könyvben címet viselő gyűjteményes könyvet. A Kulini Nagy Benő által szerkesztett és 1861-ben városunkban kiadott Csokonai album nemcsak a költő életművét összefoglaló mű, de a korszak fontos kordokumentuma is.

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) neve egybefonódott Debrecen városával. A felvilágosodás korának legnagyobb hatású költője a méltán híres Kollégiumban tanult verselni, művészi fejlődését egyszerre határozta meg a világ megismerhetőségének hitén alapuló eszmerendszer gondolatvilága és a rokokó könnyed játékossága. Későbbi hírnevét gondolati költeményei (Az estve, Konstancinápoly) és főként szerelmi költeményei alapozták meg – utóbbiak az ún. Lilla-ciklus részeként az elégia és a dal változatos formakultúráját valósították meg és emelték világirodalmi rangra a magyar nyelvű poézist. Nemcsak virtuóz nyelvművész, de valódi műfaji kísérletező volt, ennek lenyomata a Dorottya című vígeposz és Az özvegy Karnyóné című komédia. Rövid életét szülővárosában fejezte be: néhány évnyi tanítóskodás után hazatért, hogy életművét kiadhassa, de korai halála miatt később vált a magyar irodalom megkerülhetetlen alakjává. 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER

Intézményünk 2003 óta viseli Méliusz Juhász Péter (1532-1571) református püspök, egyháztudós, író, botanikus, a magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyénisége nevét. A Wittenbergben tanult protestáns lelkész 1561-től a debreceni egyházvidék, 1562-től haláláig a Tiszántúli Református egyházkerület püspöke. Ő szervezte meg a magyarországi református egyházat, nagyarányú irodalmi tevékenységet fejtett ki, számos hitvitában vett részt.

Többedmagával megszerkesztette az első magyar nyelvű, református szellemű (helvét) hitvallást. Programszerű prédikációi a kor hitvitázó irodalmának meghatározó művei, bennük próbálta megerősíteni a kálvinizmus helyzetét mind a lutheránusokkal, mind az unitáriusokkal szemben. Gyülekezetépítő célokat szolgált az első magyar református imakönyv és énekeskönyv közzététele, valamint Kálvin kátéjának lefordítása. Kísérletet tett a teljes Biblia lefordítására, néhány ószövetségi könyv és az Újszövetség meg is jelent, ám az utóbbi példányai azóta elkallódtak. Megalkotta az első magyar nyelvű tudományos igényű orvos-botanikai művet, a Herbariumot, mely a halála után látott napvilágot. 

Fontos szerepet játszott a magyar nyelvű könyvkultúra kibontakozásában és megszilárdulásában. 1561-ben befogadta Debrecenbe a jeles vándornyomdászt, Huszár Gált, akinek itt hagyott felszereléséből állandósult a mindmáig létező városi (ma: Alföldi) nyomda. E műhely az évszázadok folyamán a magyar művelődés kiemelkedő központja volt: a magyar irodalom és tudományosság számos kiváló alkotása került ki innen, rengeteg tankönyvet és egyházi művet nyomtattak. 

Méliusz Juhász Péter rövid ideig élt, ám tevékenysége mindmáig tartó hatást gyakorolt Debrecen és tágabb környéke közgondolkodására, mentalitására, szellemiségére; az általa képviselt értékrendszernek jó néhány eleme jellemző része a város kulturális életének.

DEBRECENI IRODALOM HÁZA

LILLA GYŰRŰJE

A gyűrűt Vajda Elek, Lilla unokaöccse 1897 júliusában ajándékozta a körnek. A kultusz és a hozzákapcsolódó ereklyetisztelet szerepét és jelentéses voltát mi sem mutatja jobban, minthogy - a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint - a gyűrű sorsát illetően megnyugodva pár hónap múlva békésen meg is halt az ajándékozó: "megnyugosztatva végső óráiban, hogy Lilla gyűrűjének a debreceni Csokonai Kör ereklyetárában örök időre szóló elhelyezésével, mint a költővel meghasonlott család egyik rokona, leróhatta nagy tartozását Csokonai szellemének" (Hamar László). A kör arra is ügyelt, hogy semmi folt ne essék Csokonai szentté avatásának szertartásán, semmi se csorbítsa az ereklyék hitelességét. Mind Vajda Elek, mind pedig fiának özvegye készek voltak eskü alatt vallani, hogy ezt a gyűrűt Csokonai ajándékozta Lillának. A kultikus befogadói magatartás teszi érthetővé azt is, hogy a gyűrűt és ajándékozóját a város reprezentatív ötösfogata várta a pályaudvaron, s mint szent ereklyét szállították a kör ereklyetárába. Igazi ünnep volt ez számukra, szent pillanat.

Lilla élete végéig az ujján viselte a gyűrűt. Halálakor második férje húzta le az ujjáról, s e szavakkal nyújtotta át sógorának, Vajda Sámuelnek: "Na bruder, ez a gyűrű magát illeti, tegye el, és jól őrizze meg, mert ezt a gyűrűt Lilla Csokonaitól kapta, ez a gyűrű attól való." E szavakra jól emlékezett az akkor 34 esztendős Vajda Elek, ő zárta le Lilla koporsóját. 1897-ben abban a hitben megnyugodva adta át a gyűrűt a Csokonai Körnek, hogy legméltóbb helyre kerül e Csokonai-ereklye, s azt kérte, hogy minden érdeklődő számára tegyék lehetővé annak megtekintését.

JÓKAI MÓR SÁRGA RÓZSA CÍMŰ REGÉNYE ÉS KÉZIRATÁNAK TÖRTÉNETE

Jókai Mór Sárga rózsa című regénye először 1892-ben a Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban, majd 1893-ban a Révai kiadó gondozásában könyvként.

A regény Jókai 1889. évi debreceni–hortobágyi útján hallottakból, látottakból szövődött. Jókai látogatása az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, a birodalom valamennyi országára kiterjedő föld- és néprajzi gyűjteményes munka újabb fejezete elkészítésével függött össze. Időszerűvé vált ugyanis az Alföld című kötet Debrecennel foglalkozó részletének füzetes kiadása, amelyet Jókainak kellett megírnia.

Jókai debreceni útját a város nagy gonddal készítette elő. Simonffy Imre polgármester külön értekezletet hívott össze a nagy író fogadása ügyében, akit a város nevezetességei és a tipikus népi alakok érdekeltek. Az utat élénk figyelem kísérte, Jókai lapja, a Nemzet, helyszíni tudósításban számolt be az eseményekről. A pusztán szerzett benyomásokat Jókai vázlatszerűen egy füzetbe rögzítette, majd hazaérkezése után megírta, s lapjában folytatásokban megjelentette A Hortobágy című írását. Ennek némileg módosított szövegét az 1890-ben megjelent Napraforgók című „beszély”-gyűjteménye első kötetébe is felvette.

A Sárga rózsa Jókai utolsó évtizedeinek legérettebb alkotása. E kisregényéből a korábbi paraszti témájú munkáit oly jellemző humor és kalandosság csaknem teljesen hiányzik, a lélektani elmélyültséggel ábrázolt jellemek között pedig rendkívül erős drámai konfliktus bontakozik ki. 

A regény kéziratának sorsa 2001 novemberéig ismeretlen volt. Ekkor bukkant fölt a Szőnyi Antikvárium árverésén. Ekkor szükségessé vált a kézirat azonosítása. A Sárga rózsa című kéziratot összehasonlítottam a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található, a regény keletkezési ideje környékén született más Jókai-kéziratokkal és levelekkel. A vizsgálat során minden kétséget kizáróan nyilvánvalóvá vált, hogy a megvásárolt kézirat Jókaié.

E megállapítás a következő vizsgálati adatokon nyugszik:

A múzeumban található kéziratok írásképe kétségtelen azonosságokat mutat a Sárga rózsá-éval. Jellegzetes jegy a vonalvezetés egyenletessége, ami az egészen késői időkig jellemzi a Jókai-kéziratokat. A Magnéta-kéziraton az írás térelosztása megegyezik a vizsgált kéziratéval, s ugyanígy az írás dőlésiránya is. A két kéziratot össze lehetne téveszteni, ha csak az írásképet vennénk alapul. Szinte első látásra szembeötlő egy-egy betű írásmódjának azonossága: jellegzetesek a hurkolások (pl. g, y), egyezést mutat néhány megvizsgált betű mind szókezdő, mind pedig szóközbeni helyzetben (N, n, tt, J stb.), azonos a betűk dőlése is.

A Jókai-kéziratokon a tintával írt részek és a vékony ceruzával írt javítások, betoldások írásképe eltérést mutat a vastagabb ceruzával írt közlésekétől. Ebben a vonatkozásban meggyőző a Sárga rózsa 84. lapja hátoldalán ceruzával írt utasítás (Gyerek többé ne szedje!) és a Hegedüs Sándornénak 1893. július 16-án ugyancsak vastag ceruzával írt levél írásképi, betűformálási azonossága.

Említésre méltó, hogy Jókai szinte mindig ráírta a kézirat egy-egy lapjának hátoldalára, hogy hol jelenik meg. Így van ez ebben az esetben is: több helyen Jókai kézírásával szerepel a „Pesti Hírlap” rájegyzés, s jól elkülöníthetők a szerkesztő vagy a nyomda munkatársai által írtaktól. 

A Sárga rózsa kéziratán a cím után Jókai írásával szerepel a szerző neve, az 58. lap hátlapján pedig idegen kézírással: „Jókai regény kézirata Brendtner úrnak.”

„A Szőnyi Antikvárium a kéziratot összehasonlíttatta az 1893-as kiadás szövegével, s megállapították, hogy hiánytalan és azonos azzal, legfeljebb ékezetekben, a személynevek írásgyakorlatában és a népnyelvi alakokban lehetnek különbségek.

GYÖNGYVARROTT KÖNYV, ALFÖLDI NYOMDA

FALFESTMÉNY A BETHLEN GÁBOR KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUM TŰZFALÁN

A látványos alkotást a helyi nyomdászat megalakulásának 460. évfordulójára készíttette el a Debreceni Szakképzési Centrum. Az egész falat beborítja Werbőczy István Hármaskönyvének a magyarra fordított címlapját ábrázoló festmény, ami a 16. századi Magyarország szokásjogainak gyűjteményét tartalmazta. Ezt a Debreceni Szakképzési Centrum Bethlen Gábor Közgazdasági Technikumától nem messze, az Alföldi Nyomda jogelődjében nyomtatták.

VERSKERT

Az irodalom azáltal is gyógyít, hogy közösséget teremt – ennek a gondolatnak a jegyében született meg a mostani kezdeményezés. Hozzátette, az ötlet nem újkeletű, Róma több évezredes hagyományát jelentik az úgynevezett „beszélő” szobrok, amelyek a lakosság gondolatait mondják ki és közvetítik mások számára. Debrecenhez is kötődik egy ilyen „beszélő szobor”, méghozzá Szabó Magda Abigél című regényében bukkan fel.Arra ad lehetőséget, hogy üzenjünk egymásnak az irodalom, a versek segítségével, ilyen módon építsük újra a közösséget és gyógyítsuk egymást az irodalom erejével.A cél, hogy aki erre jár, álljon meg egy pillanatra, olvasson néhány szép, gyógyító erejű verssort, idézetet, és adott esetben üzenjen ugyanilyen módon polgártársainak a városban.

STREETS OF DEBRECEN

https://www.streetsofdebrecen.hu/neubauer-janos-sodrony-kerites-gyara/

A cívis házak homlokzatai amellett, hogy egy különleges építészeti stílus utolsó őrzői, egyes esetekben a történelem bizonyos korszakairól is még árulkodhatnak. A városban az Ajtó utca 1945 és 1991 között Sallai Imre utcára lett átkeresztelve, megemlékezvén a kommunista magántisztviselőről, akit 1932-ben Fürst Sándorral együtt a biatorbágyi vasúti viadukt felrobbantása miatt kivégeztek. Az utca ugyan 1991-ben visszakapta az eredeti nevét, de az utca elején az idős cívis házakon több helyen, így például a 11. szám alatt is ott van még az utca régi nevét viselő utcanévtábla, valamint az azóta már megszűntetett debreceni kerületekről árulkodó tábla ("II. KER.") is látszik még fölötte, csak úgy, mint a történelmi belváros több cívisházán egyaránt.

Faragott kapuk