Debrecen és az irodalom

PETŐFI DEBRECENE

Az első látogatás

Petőfi Sándor 1842. októberében, 16 éves pápai diákként járt először Debrecenben. Két úticélja volt akkor a városban: a nagy előd és példakép, Csokonai Vitéz Mihály síremléke a Hatvan utcai sírkertben és a protestáns kultúra fellegvára, a Református Kollégium. Első látogatásának különlegessége, hogy ez az a két hely a debreceni Petőfi emlékhelyek közül, melyek a mai napig szinte ugyanabban az állapotban vannak, ahogy a költő anno láthatta őket. 

Ínséges idők

1843 végén vándorszínészként tért vissza Debrecenbe Petőfi, ez a látogatása azonban korántsem volt kellemes. Pénz híján egy barátja segítségével sikerült szállást találnia a színházi jegyszedő, Fogaras Józsefné házában, ahol sokat nélkülözött, legyengült, megbetegedett. Szállásadója viselte gondját, főzött, mosott rá. A ház, ahol ezeket a nehéz időket töltötte a költő, a városkapun kívül, a Várad utcában, a mai Petőfi téren állt. Ezekre az ínséges időkre emlékezett vissza pár évvel később írt, Egy telem Debrecenben című versében: „Hej, Debrecen, Ha rád emlékezem!... Sokat szenvedtem én tebenned, És mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem.” Bár Petőfi életének legínségesebb napjait töltötte 1843 telén Debrecenben, az itt tartózkodás mégis jelentős a költő életművében, hiszen több tucat verse született ekkor, melyek nem sokkal később megalapozták karrierjét. Az aprócska házat, ahol ekkor élt, már rég elbontották, helyét a Nagyállomás érkezési oldalának külső falán emléktábla jelöli.

Az ünnepelt költő

Petőfi egyik legendás debreceni látogatása 1846 őszére esett, amikor már országszerte ismert költő volt. Érkezését követően betért a színházba, ami akkor a Harmincados közben, a mai Batthyány utca és Szent Anna utca sarkán, Nánássy Gábor szenátor házának udvarán állt. Itt, egy magtár épületében működött 1835 és 1861 között az az ideiglenes színház, ahol pár évvel korábban maga Petőfi és jóbarátja, Arany János is próbálgatta szárnyait mint színész (ennek emlékét szintén emléktábla őrzi az épület Batthyány utcai bejárata mellett). 1846. november 17-én Szigligeti Ede Két pisztoly című darabját játszotta a társulat főszerepben a fiatal és tehetséges színésznővel, Prielle Kornéliával. Amikor a színésznő megtudta, hogy jelen van a költő, az eredeti dalbetét helyett Petőfi A virágnak megtiltani nem lehet című megzenésített versét adta elő. Mi sem kellett több a lánglelkű költőnek, randevúra hívta a színésznőt, másnap pedig megkérte a kezét. A frigy azonban nem jött létre, és néhány levélváltás után a kapcsolat is megszakadt. Az 1846-os eset pikantériája, hogy a költő ekkor már ismerte leendő feleségét, Szendrey Júliát, ám az a pletyka jutott a fülébe, hogy Júliát eljegyezték, így valószínűleg revans is lehetett hirtelen nősülési szándéka mögött. 

A családi fészek

A Harmincados (ma Batthyány) utca 16. szám alatt, Ormós Gábor szabómester házának egyik utcára néző szobájában volt Petőfi és felesége, Szendrey Júlia első közös otthona. Itt született meg a pár egyetlen gyermeke, Zoltán is 1848. december 15-én, pont kilenc hónappal a forradalom kitörése után. A kisfiút a közeli Szent Anna templomban keresztelték meg, a plébánia falán ma is látható emléktáblán Petőfi Fiam születésére című versének részlete olvasható. A közös otthon melegét sajnos nem sokáig élvezhette a fiatal pár, a forradalom eseményeiben aktív szerepet vállaló Petőfi a Batthyány utcai házból indult a harctérre, Bem tábornokhoz. Sorsa ismert, 1849. július 31-én eltűnt a segesvári csatatéren, halálának pontos körülményei a mai napig tisztázatlanok.