Események

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG TISZTASZOBÁJA ÉS MINDENKÉPPEN NOVELLA

Jónás Péter versei és Zalai Károly novellái Károly festményeire. Kettős, vetítéssel egybekötött könyvbemutató október 27-én, 18 órától az Incognitóban. 

Zalai Károly beszélgetőtársa: Somogyi Réka lesz, közreműködik: Vigh Éva

Jónás Péter így ír a kötetek kapcsán: "Két éve ültünk Zalai Karcsi barátommal egy üveg vörösbor mellett a kölni erkélyemen és arról mesélt, hogy a következő könyvében novellákat szeretne írni a festményeihez. Én meg erre mondtam, hogy én is szeretnék verseket írni a festményeihez, csináljunk egy közös könyvet!
A lelkes szavakat tett követte, 60-80 képhez születtek két év alatt tőle novellák, tőlem versek. Károly kiadója, a Scolar aztán azt mondta, vers és novella is egy könyvben sok, legyenek inkább csak a novellák a képek mellett. Mi viszont nem tántorodtunk el az álmainktól, elvégre az ember nem választhat a jobb és bal keze, a szíve és a lelke között: a verseket kiadta nyár elején Károly magánkiadásban, a novellák most jelennek meg a Scolar kiadónál. Ha kíváncsi vagy mindkét könyvre és arra, mi jutott eszébe neki prózában, nekem versben egy-egy képéről, ezen a könyvbemutatón egymás mellett is kinyithatod a két könyvet! Ami, eredeti álmaink szerint igazából egy könyv két alakban: a barátságunk jobb és bal keze, szíve és lelke."

Zalai Károly összefoglaló írása munkái elé:

"Először a képet látom meg. Néha azonnal, máskor meg hosszú heteken át csiszolódik, érlelődik bennem a látvány. És amikor ott van már előttem, s csaknem tisztán látom, odaülök az állvány elé, és fölvázolom a vászonra. E skicc talán a festmény legfontosabb része: a váz, amely a színeket és a formákat tartja. Ekként születik meg a festmény, mely mindig valami konkrét helyhez kapcsolódik. De nem az a célom, hogy lemásoljam a külvilágot, hanem inkább újrateremtsem; hogy olyan legyen, amilyennek én látom, pontosabban érzem. Ekkor jutok az alkotás újabb szakaszába, amikor is gyakorta megjelenik, vagy inkább »rákéredzkedik« a képre egy kalapos ember, aki talán én vagyok: énem képzelete, képzelt énem.... Ő a kép főszereplője, akkor is ott van rajta, ha nem látható. Ő üzen nekem, amit aztán följegyzek. Ő meséli el, mi történik a festményen, mesél az életéről, az életről, ki ő, honnan jött, hova indult, s miféle gondolatok jártak közben a fejében. Így születnek meg a festményhez tartozó novellák. Így született meg ez a könyv."

Zalai Károlyról bővebben: itt. A novelláskötetről pedig: itt