A SZONETTŐL A CIRKUSZIG: PÁL DÁNIEL LEVENTE A TÉREY KÖNYVÜNNEPEN

2026. szeptember 18.

Szeptember 17-én Pál Dániel Levente író, költő volt A szépíró olvas rendezvénysorozat vendége, akivel Gyarmati Dominik költő, zenész beszélgetett a Térey Könyvünnepen. A találkozón szó esett irodalomról, színházról, cirkuszról, műfordításról, írásról és természetesen az olvasásról is – személyes történeteken és meghatározó könyvélményeken keresztül.

Pál Dániel Levente pályája szorosan kapcsolódik Debrecenhez is: Balatonfüreden ő nyerte el a Debrecen városa által alapított Térey-díjat. Mint elmesélte, a díjat egy szonettel nyerte el, amelynek megírása korántsem volt egyszerű feladat számára. Az est folyamán pedig a közönséget is beavatta a szonettírás csínjába-bínjába.

Műfordításai 1999 óta, szépirodalmi munkái pedig 2000 óta jelennek meg folyóiratokban és antológiákban. Eddig nyolc önálló magyar nyelvű kötete látott napvilágot, írásait pedig több mint húsz nyelvre fordították le. Könyvei külföldön eddig tizenhét kiadásban jelentek meg, Szerbiától és Romániától Portugálián és Brazílián át Egyiptomig és az Egyesült Arab Emírségekig.

Pályája ugyanakkor messze túlmutat az irodalmon. A 2000-es évek elejétől egy évtizeden át különböző független színházi, fizikai színházi és performanszcsoportok tagjaként dolgozott színészként és rendezőként. Debrecenbe is többször visszatért ezekkel a munkákkal: különösen emlékezetes számára az az alkalom, amikor a MODEM-ben adta elő A szabad ötletek jegyzékéből készült monodrámáját.

A beszélgetés egyik visszatérő témája az írás és az írói fegyelem volt. Pál Dániel Levente elmondta, nagyon szeretné, ha nagyobb rendszerességet tudna vinni az írásba. E tekintetben csodálja azokat a szerzőket, akik nap mint nap képesek jelentős mennyiséget haladni a készülő művükkel: példaként Bartók Imrét említette, aki minden nap legalább tíz oldalt is megír, de szerinte Bereményi Géza is azok közé tartozik, akikben megvan ez a fajta következetesség. Számára azonban ezt nehéz megvalósítani: főállásban a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, emellett cirkuszművészeti és kortárs tánciskolában tanít, fordít, szerkeszt, és felkérésre is ír.

Az idegen nyelvekhez is hasonló elszántsággal közelít. Felnőttként mindenképpen meg akart tanulni olyan szinten angolul, hogy angol szerzőként is megállja a helyét. Ma már saját műveit is maga fordítja angolra.

A beszélgetés végén természetesen az olvasás került a középpontba. Pál Dániel Levente a gyermekkori olvasmányokra nem feltétlenül nosztalgiával tekint vissza: mint mondta, ezek inkább traumatizálták, és a kötelező olvasmányokat sem szerette. A legutóbbi igazán meghatározó könyvélményét viszont egészen prózai helyen, a TESCO-ban találta meg: Barbara Kingsolver Demon Copperhead című regényét, amelyet – saját bevallása szerint – egyszerűen nem tudott letenni.

Fotók: Déri Múzeum