Hírek

AZ ULTRÁN TÚL: EKEZDŐDÖTT A TÉREY KÖNYVÜNNEP

2026. szeptember 14.

Hivatalosan is kezdetét vette az idei Térey Könyvünnep Debrecenben. A programsorozat első napja teljes egészében Térey János alakja és életműve köré szerveződött: a szakmai és tudományos megközelítést személyes megemlékezés, különleges kiállítás és esti irodalmi beszélgetés követte.

A nap koradélutánján a Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének intézeti könyvtárában minikonferencia keretében került reflektorfénybe az idei Könyvünnep kiemelt kötete, a húsz éve megjelent Ultra. A kötet jelentőségéről és költészettörténeti helyéről Balajthy Ágnes, Harmath Artemisz és Melhardt Gergő irodalomtörténészek tartottak előadást. 

A szakmai programot személyesebb megemlékezés követte. A Térey Könyvünnep hagyományaihoz híven a Kétmalom utcai szülőháznál gyűltek össze mindazok, akik koszorúkkal és főhajtással tisztelegtek Debrecen egyik legjelentősebb kortárs költője előtt. Köztük Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekese, aki néhány verset adott elő a szerző Ultra című kötetéből.

Az idei emlékbeszédet Bazsányi Sándor irodalomtörténész tartotta. A megemlékezésen Puskás István alpolgármester is köszöntötte a résztvevőket, és egy örömteli hírt osztott meg: Bazsányi Sándor beszédében hiányolta, hogy Térey Jeremiás avagy Isten hidege című drámája még nem született újjá a debreceni színpadon – hamarosan azonban erre is sor kerülhet.

A szülőháztól a közeli Térey Könyvsarokba vezetett tovább az emlékezés útja, ahol megnyílt az ötödik kamrakiállítás. A Non plus Ultra című tárlat a húsz éve megjelent Ultra egyes verseihez kínál izgalmas adalékokat, új nézőpontokat és kapcsolódási pontokat. A kiállításhoz kapcsolódó tárlatvezetést a Méliusz Juhász Péter Könyvtár munkatársai, Korpa Tamás, Kulin Borbála és Kovács Kincső tartották.

Az első napot este az Ultra köré szervezett kerekasztal-beszélgetés zárta. Bazsányi Sándor, Lapos József és Szirák Péter irodalomtörténészek arról beszélgettek, mit jelentett az Ultra megjelenése Térey pályáján, és hogyan változtatta meg a kötet a költőről kialakult képet.

Bazsányi Sándor szerint az Ultra Térey pályájának egyik különösen fontos kötete: egy sűrű és sokhangú alkotói időszak eredménye, amelynek megjelenését rendkívüli várakozás előzte meg. Térey ekkor szinte hirtelen találta magát abban a kulturális turbulenciában, amelyre alkotóként mindig is vágyott. A kötet nagyot „csobbant” – annak ellenére is, hogy természetesen ott volt benne a „Térey-féle abrakadabra”.

Szirák Péter arra emlékeztetett, hogy az Ultrát olyan időszakban várták az olvasók, amikor a líra korántsem állt a kulturális figyelem középpontjában. A kötet egyik legfontosabb teljesítménye éppen ezért az, hogy a líra eszközeivel az ember globális válságának alapkérdéseit kezdte feszegetni. Szirák szerint az Ultra egy új világ bejelentése is: megjelenését követően pedig a kritikai recepció jelentős része abban egyetértett, hogy fordulat történt Térey költészetében.

Ez a fordulat azonban nem mindenki számára jelentett egyértelmű sikert. Bazsányi Sándor úgy fogalmazott: „utolérte Téreyt a sorsa” – nagy költő lett, és elkezdett klasszicizálódni. Az új hangot azonban nem fogadta teljes körű ováció; különösen a Telepesek köréhez kötődő alkotók közül többen, köztük Nemes Z. Márió és Krusovszky Dénes, kritikusan viszonyultak a költői fordulathoz.

Szirák Péter szerint az Ultra tudatosan szakít a slágerszerűséggel és az ismerősséggel. A jelentős művek ugyanis nem feltétlenül kínálják magukat könnyen az olvasónak. Már maga a cím is ezt jelzi: az „ultra” valamin való túllépést, az addigi világon való túljutást sugallja. A kulturális utalások sokasága ugyanakkor óhatatlanul azt is jelentette, hogy Térey ezzel a kötettel olvasóinak egy részét elveszítette.

Éppen ez az összetettség teszi az Ultrát ma is különösen izgalmassá. A kötet nehezen illeszthető be egyetlen irodalmi trendbe, mert egyszerre sokféle hagyományt, hangot, kulturális tapasztalatot és poétikai törekvést sűrít magába. Ahogy Bazsányi Sándor fogalmazott: Téreybe ekkor „beköltözött a nagyszabás vágya” – és jó helyre költözött, hiszen Térey képes volt ezzel a vággyal élni, és ennek mentén nagyszabású életművet építeni.

Fotók: Miskolczi János