AVANTGÁRD ÉLETFORMA: VASS TIBOR VOLT A KÖLTÉSZETI FESZTIVÁL MÁSODIK NAPJÁNAK VENDÉGE

2026. Április 08.

A Debreceni Költészeti Fesztivál második napján, április 8-án a Méliusz Juhász Péter Könyvtár adott otthont Vass Tibor szerzői estjének és kiállításmegnyitójának. A Kassák-díjas költővel és képzőművésszel Lapis József beszélgetett, míg az est második felében Halotti Tompa” című kiállítását Szénási Miklós mutatta be.

A beszélgetés személyes hangvétellel indult: Lapis József felidézte, hogy immár három évtizede ismeri Vass Tibort, akivel először Sárospatakon találkozott, egy irodalmi pályázat keretében, még diákként. Mint elmondta, már fiatalon nagy hatást gyakorolt rá Vass irodalomhoz való viszonya. Az évek során egy olyan autonóm művészt ismert meg benne, aki ugyanakkor közösségi ember, „csapatjátékos” is egyben.

Vass Tibor ehhez kapcsolódva hangsúlyozta: pályájának alakulása és a Lapis József által hozott példa is azt bizonyítja, mennyire fontos az ilyen jellegű felkérésekre igent mondani.

Saját indulásáról beszélve kiemelte, hogy a Kassák-díj – amelyet harmadik kötete után kapott – fordulópontot jelentett számára, és jelentősen megerősítette elköteleződését az irodalom iránt.

Az avantgárdhoz vezető útja során meghatározó szerepet játszott Horpácsi Sándor, akinek révén ismerte meg Kassák Lajost, és később így jutott el a neoavantgárd szerzőkhöz. Saját példaképei között említette közülük Szkárosi Endrét, Erdélyi Miklóst, Ladik Katalint és Géczi Jánost. Mint mondta, számára az avantgárd nem csupán irányzat, hanem életforma: az állandó tanulás, a hagyományok ismerete és újragondolása nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy valaki valóban újat hozzon létre - magyarázta.

Az est egyik legerősebb pillanatát a személyes traumák felidézése jelentette. Vass Tibor beszélt arról a tragédiáról, amely egész életére hatással volt: édesapja megölte az édesanyját. E tapasztalat mélyen beépült alkotói világába, és magyarázatot ad arra is, miért tekint az írásra terápiás eszközként. Mint fogalmazott, az irónia, a groteszk és a nyelvi játékok segítik abban, hogy elviselhetővé tegye a feldolgozhatatlant, miközben abban is reménykedik, hogy művei mások számára is kapaszkodót, "adalékot" nyújthatnak.

A beszélgetést követően megnyílt Vass Tibor „Halotti Tompa - Tompa ismét beleolvas a Halotti pompába” című kiállítása a könyvtár második emeleti keringőjében. A tárlat címével és koncepciójával Borbély Szilárd Halotti pompa című művére reflektál, ugyanakkor egy képzeletbeli nézőpontot is beemel: mintha a 19. századi költő, Tompa Mihály szólalna meg a kortárs tragédiák felől. A kiállítás így egyszerre párbeszéd múlt és jelen, irodalom és képzőművészet között.

A megnyitón Szénási Miklós nem kívánt egyértelmű értelmezési keretet adni, inkább a befogadókra bízta a művek jelentésének kibontását. Szavai szerint a kiállítás egy „kibogozhatatlan kín” lenyomata, amely családi veszteségeken és a világ „hőtérképén” keresztül válik érzékelhetővé. A Borbély Szilárd három mondatára épülő minikiállítást az „unheimlich”, a kísértetiesség tapasztalata hatja át - ezt már Puskás István kulturális alpolgármester tette hozzá, aki szerint a tárlat számára az ismerős és az idegen határán lebegő, nyugtalanító jelenlét.

Fotók: Miskolczi János