TESTBE ZÁRT TÖRTÉNELEM ÉS A SZABADSÁG KÉRDÉSE

2026. november 08.

November 7-én, délután öt órától a Csokonai Fórum Simor Ottó termében különleges irodalmi találkozóra került sor a Debreceni Irodalmi Napok keretében. A dupla könyvbemutatón Tompa Andrea Kiváló testek és Visky András Illegalisták című regénye került a középpontba. A szerzőkkel Juhász Anna beszélgetett, az est során pedig hamar kirajzolódott, hogy a két, első pillantásra különböző világot megidéző mű számos ponton kapcsolódik egymáshoz.

Tompa Andrea regénye a testbe íródó történelem történeteként is olvasható, míg Visky András Illegalisták című kötete elsősorban apatörténetként, egyúttal a Kitelepítés folytatásaként közelít a múlt traumáihoz. Mindkét műben meghatározó kérdés, hogyan lehet megtalálni és megélni a szabadságot egy olyan világban, amely különböző módokon igyekszik korlátozni az egyént.

A két könyv közötti párhuzamokról szólva Tompa Andrea is hangsúlyozta, hogy több ponton érintkeznek egymással: mindkettő férfiakról szóló könyv, és mindkettő kisebbségi történeteket is elbeszél. Felvetette, hogy a 20. században a férfiakkal szembeni társadalmi elvárások különösen nagyok voltak, miközben maguk a férfiak is rendkívüli módon kiszolgáltatottá váltak a történelmi és társadalmi változásoknak. Ez a megtaposottság, a személyes sorsok és a nagyobb történelmi folyamatok találkozása visszatérő témája az írásainak.

A Kiváló testek címének összetettsége is szóba került. Tompa Andrea szerint nem feltétlenül egyértelmű, hogyan kell értelmezni a címet: jelenthet elhatárolódást, de akár valamiféle kiválóságot is. A jelentésrétegek az olvasás során fokozatosan erősödnek fel, és maguk is a szöveg részévé válnak. A regény világában a különböző etnikai és kulturális identitások sokszínűsége, valamint az emberi viszonyok összetettsége is fontos szerepet kap.

A beszélgetés egyik központi gondolata a szabadság kérdése volt. Hogyan válhat a szabadság puszta eszméből cselekvéssé? Miként lehet kilépni egy tiltásokkal és korlátozásokkal működő világból? Visky András az Illegalisták címét szándékosan provokatívnak nevezte, sőt tréfásan a lehető legrosszabb címnek tartotta: egy idegen szó, amelyet a fiatalabb olvasók talán nem ismernek, az idősebbek viszont túlságosan is. A cím mögötti gondolati ellentmondás azonban éppen ebben rejlik: a regény világában a szabadság válik törvényen kívülivé. Visky számára a feltétel nélküli szeretet is a szabadság egyik legfontosabb megnyilvánulása.

A test és a tér összefüggése Tompa Andrea regényében, illetve Visky András gondolkodásában egyaránt meghatározó. Visky szerint a test soha nem önmagában értelmezhető, hanem mindig azzal a térrel együtt, amelyben létezik. A tér alakítja az embert, a szűk és korlátozott terek pedig sajátos, apró emberi cselekvéseket, mikroaktusokat kényszerítenek ki. Ezekben a helyzetekben azonban a humor is a szabadság eszközévé válhat: ha képesek vagyunk önmagunkon nevetni, olyan mozgásteret teremthetünk, amelyet a külső körülmények nem feltétlenül engednének meg.

A szerzők az emberi találkozások kockázatáról is beszéltek. Tompa Andrea szerint mindkét regényben jelen van az emberi érintkezések bizonytalansága és veszélye, még ha egészen más történeti és személyes környezetben is jelenik meg. A másik emberrel való találkozás ugyanis mindig magában hordozza a kiszolgáltatottság lehetőségét.

Az est során az idő prózai megjelenítése is fontos témává vált. Visky András elmondta, sokáig úgy gondolta, nem képes megírni az idő múlását. Regényeit soha nem előre meghatározott kezdettel és befejezéssel írja: hagyja, hogy a könyv fokozatosan alakítsa ki saját kompozícióját. Az Illegalisták ennek következtében olyan mű, amelynek olvasása szinte bárhol elkezdhető. Tompa Andrea szerint a regényírás egyik legnagyobb kihívása éppen az idő leírása, hiszen az emberi tapasztalatban nem egyetlen idő létezik. A próza képes arra, hogy ezt az időt felfüggessze, átalakítsa, és különböző időtapasztalatokat hozzon egymás mellé.

A beszélgetés végén a színház és az irodalom kapcsolatáról is szó esett. Visky András a Kitelepítés kapcsán arról beszélt, hogy bizonyos mondatokat a színházi munkája során talált meg. A színházat nyelvi laboratóriumnak tekinti: olyan térnek, ahol különböző életvalóságok jöhetnek létre, és ahol a nyelv a maga élő, hallható formájában válik megtapasztalhatóvá. Olyan prózanyelvet szeretne teremteni, amelyet az olvasó nemcsak lát, hanem hall is olvasás közben. Mint fogalmazott, mindannak, amit tud, jelentős részét a színháznak köszönheti. Tompa Andrea ehhez kapcsolódva azt is megjegyezte, hogy az ő írói gondolkodásában is jelen van ez a színházi tapasztalat.

Fotók: Csokonai Nemzeti Színház