Debrecen és az irodalom

LILLA GYŰRŰJE

A gyűrűt Vajda Elek, Lilla unokaöccse 1897 júliusában ajándékozta a körnek. A kultusz és a hozzákapcsolódó ereklyetisztelet szerepét és jelentéses voltát mi sem mutatja jobban, minthogy - a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint - a gyűrű sorsát illetően megnyugodva pár hónap múlva békésen meg is halt az ajándékozó: "megnyugosztatva végső óráiban, hogy Lilla gyűrűjének a debreceni Csokonai Kör ereklyetárában örök időre szóló elhelyezésével, mint a költővel meghasonlott család egyik rokona, leróhatta nagy tartozását Csokonai szellemének" (Hamar László). A kör arra is ügyelt, hogy semmi folt ne essék Csokonai szentté avatásának szertartásán, semmi se csorbítsa az ereklyék hitelességét. Mind Vajda Elek, mind pedig fiának özvegye készek voltak eskü alatt vallani, hogy ezt a gyűrűt Csokonai ajándékozta Lillának. A kultikus befogadói magatartás teszi érthetővé azt is, hogy a gyűrűt és ajándékozóját a város reprezentatív ötösfogata várta a pályaudvaron, s mint szent ereklyét szállították a kör ereklyetárába. Igazi ünnep volt ez számukra, szent pillanat.

Lilla élete végéig az ujján viselte a gyűrűt. Halálakor második férje húzta le az ujjáról, s e szavakkal nyújtotta át sógorának, Vajda Sámuelnek: "Na bruder, ez a gyűrű magát illeti, tegye el, és jól őrizze meg, mert ezt a gyűrűt Lilla Csokonaitól kapta, ez a gyűrű attól való." E szavakra jól emlékezett az akkor 34 esztendős Vajda Elek, ő zárta le Lilla koporsóját. 1897-ben abban a hitben megnyugodva adta át a gyűrűt a Csokonai Körnek, hogy legméltóbb helyre kerül e Csokonai-ereklye, s azt kérte, hogy minden érdeklődő számára tegyék lehetővé annak megtekintését.