Debrecen és az irodalom

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER

A Méliusz Juhász Péter Könyvtár 2003 óta viseli a református püspök, egyháztudós, író, botanikus, a magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyénisége nevét. A Wittenbergben tanult protestáns lelkész 1561-től a debreceni egyházvidék, 1562-től haláláig a Tiszántúli Református egyházkerület püspöke. Ő szervezte meg a magyarországi református egyházat, nagyarányú irodalmi tevékenységet fejtett ki, számos hitvitában vett részt.

Többedmagával megszerkesztette az első magyar nyelvű, református szellemű (helvét) hitvallást. Programszerű prédikációi a kor hitvitázó irodalmának meghatározó művei, bennük próbálta megerősíteni a kálvinizmus helyzetét mind a lutheránusokkal, mind az unitáriusokkal szemben. Gyülekezetépítő célokat szolgált az első magyar református imakönyv és énekeskönyv közzététele, valamint Kálvin kátéjának lefordítása. Kísérletet tett a teljes Biblia lefordítására, néhány ószövetségi könyv és az Újszövetség meg is jelent, ám az utóbbi példányai azóta elkallódtak. Megalkotta az első magyar nyelvű tudományos igényű orvos-botanikai művet, a Herbariumot, mely a halála után látott napvilágot. 

Fontos szerepet játszott a magyar nyelvű könyvkultúra kibontakozásában és megszilárdulásában. 1561-ben befogadta Debrecenbe a jeles vándornyomdászt, Huszár Gált, akinek itt hagyott felszereléséből állandósult a mindmáig létező városi (ma: Alföldi) nyomda. E műhely az évszázadok folyamán a magyar művelődés kiemelkedő központja volt: a magyar irodalom és tudományosság számos kiváló alkotása került ki innen, rengeteg tankönyvet és egyházi művet nyomtattak. 

Méliusz Juhász Péter rövid ideig élt, ám tevékenysége mindmáig tartó hatást gyakorolt Debrecen és tágabb környéke közgondolkodására, mentalitására, szellemiségére; az általa képviselt értékrendszernek jó néhány eleme jellemző része a város kulturális életének.