Hírek

AZ ARANYBIKA TITKAI: BEJÁRÁSON JÁRTUNK A KÖNYVHÉT HELYSZÍNÉN

2026. június 10.

Idén különleges helyszínre költözik a Debreceni Ünnepi Könyvhét: a város egyik legismertebb és legpatinásabb épületébe, az Aranybikába. A rendezvény előtt szervezett idegenvezetői bejáráson nemcsak a szálló történetét ismerhettük meg, hanem olyan részletekre is fény derült, amelyek mellett a legtöbben nap mint nap elsétálunk anélkül, hogy észrevennénk őket.

Az Aranybika története jóval régebbre nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk. Nevét a Debrecenben már a 16. században ismert Bika családról kapta. A szálláshely 1699-től működött fogadóként, az „Arany” jelzőt pedig 1810-ben kapta meg, amikor a bikát ábrázoló cégért rézzel vonták be. Így lett a város egyik legfontosabb vendéglátóhelye az Aranybika.

A ma ismert épület előtt egy másik, szintén nevezetes Bika Szálló állt a helyén, amelyet az Országház tervezőjeként ismert Steindl Imre tervezett. Ez az épület 1913-ig szolgálta a várost, majd lebontották, hogy helyet adjon egy minden korábbinál nagyobb és modernebb szállodának. Az új Aranybika elképesztő gyorsasággal épült fel: két évvel később, 1915-ben már állt a ma is látható palota. A bejáráson tréfásan fel is merült a kérdés: vajon nem ufók segítettek-e a kivitelezésben?

A grandiózus épület terveit Hajós Alfréd és Villányi Lajos készítették. Hajós neve sokak számára elsősorban sportolóként lehet ismerős: ő szerezte Magyarország első olimpiai bajnoki címeit úszásban az 1896-os athéni játékokon. Kevesebben tudják azonban, hogy építészként is jelentős életművet hagyott maga után. A debreceni Aranybika ennek egyik legszebb példája.

A szálló homlokzatát érdemes alaposan szemügyre venni. A díszítőelemeket olasz mesterek készítették, akik nemcsak a külső homlokzatot, hanem a belső tér egyes szobrászati elemeit is megalkották. A bikák mellett angyalok, madarak, kosfejek és emberi portrék díszítik az épületet, így valóságos szabadtéri szoborgalériaként is felfogható. A ma látható cégér egyébként viszonylag új keletű, az eredeti már nem maradt fenn.

A századforduló és a két világháború közötti időszak Debrecenjének társadalmi és kulturális életében az Aranybika központi szerepet játszott. Nem csoda, hogy számos híresség fordult meg falai között. Vendége volt többek között Móricz Zsigmond, Szabó Magda, valamint az 1848–49-es szabadságharc legendás lengyel tábornoka, Józef Bem is. A történeti források szerint megfordult itt Széchenyi István, Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály is.

A komplexum valaha jóval több volt egyszerű szállodánál. Az épületegyütteshez tartozott törökfürdő, bérház, étterem, kávéház, szórakozóhely, sőt filmszínház is. A mai Víg Mozi elődjének története is kapcsolódik az Aranybikához, amely a maga korában valódi kulturális központként működött.

Az 1970-es években új fejezet kezdődött az épület történetében. Az 1976-ban átadott modern szárny ma már fél évszázados. Helyén korábban kisebb, egy-, két- és háromszintes házak álltak, bennük többek között cukrászda, kozmetika, papírbolt és hangszerüzlet működött. A korszak fejlesztési elképzelései nyomán ezek helyét vette át az új szállodaszárny.

A bejárás egyik legérdekesebb állomása a hall volt, ahol ma is láthatóak Józsa János alkotásai. A művész üvegablakai és dekoratív munkái Debrecen kulturális örökségének fontos részét képezik, miközben a tér egészének kialakítása ma is felidézi azt a fényűző világot, amelyet az Aranybika a 20. század elején képviselt.

Talán éppen ezért különösen találó, hogy a Debreceni Ünnepi Könyvhét idén ebbe a történetekkel teli épületbe költözik. A könyvek és az Aranybika között több a kapcsolat, mint elsőre gondolnánk: mindkettő emlékeket, sorsokat és történelmet őriz. Aki pedig a könyvhéti programok között időt szakít rá, érdemes lesz a homlokzatot és a belső tereket is alaposabban szemügyre vennie. Könnyen lehet, hogy egy újabb debreceni történetet fedez fel bennük.

Fotó: Balázs Attila / MTI