Hírek

"KÜLÖN INTÉZMÉNY VOLT DEBRECENBEN"

2022. november 08.

„Vannak olyan alakok, olyan karakterek, akik hozzátartoznak a város életéhez” – magyarázta Puskás István alpolgármester október 8-án a Déri Múzeumban, ahol Tóth-Máthé Miklós íróra, színművészre emlékeztek barátok, családtagok, műveinek tisztelői és elismerői. 

„Gyerekkoromban két markáns alakra emlékszem, akik elengedhetetlen részei voltak a város életének, Debrecen képének. Az egyik Tréfás György volt, a másik pedig Tóth-Máthé Miklós, aki bennem Ady alakjával fonódott össze.  Rendszeresen lehetett találkozni vele a könyvesboltokban, ahogyan olvasgat, vagy ahogyan nagyon sajátos megjelenésével járja Debrecen utcáit” – magyarázta az alpolgármester.

Hangsúlyozta, a Debreceni Irodalmi Napok zászlaja alatt megrendezett program azért is fontos, hogy emlékezete élő és eleven maradjon.

Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese is a megőrzés fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, nyolcvan év elég ahhoz, hogy valakit elfeledjünk. Ezek az alkalmak azért is kiemeltek, mert építik a kulturális emlékezetet.

„A Déri Múzeum és a Debreceni Irodalom Háza ebben pedig partner szeretne lenni, hiszen az, hogy egy hagyatékot ránk bíz a család, nagy bizalomnak a jele, s mi igyekszünk ennek eleget tenni” – szögezte le, majd röviden felidézte az író városhoz fűződő viszonyát. 

"Tóth-Máthé Miklós mindig azt mondta, debreceni író nincs, csak írók vannak, ahogyan nincs vidéki irodalom, csak magyar irodalom". Hozzátette: ugyanakkor azt is gyakran emlegette, hogy Debrecen szellemisége meghatározó erő volt az ő gondolkodásmódjára és írásművészetére. 

Arany Lajos újságíró, a szerző pályatársa, egykori barátja személyes portréját rajzolta fel néhány "tollvonással":

„Nem tudok olyan pillanatát felidézni, amikor ne jellemezte volna az a vitalitás, ami a sajátja volt, holtáig megmaradt fiatalembernek. Nyolcvan évesen még terveiről, következő műveiről beszélt” – magyarázta. 

Mint mondta, mély és elkötelezett keresztyén hite volt, nagyon sokat jelentett neki magyarságtudata és a mindennapokban is megélt hitbéli kapcsolódása. Sokan felszínes benyomásaikra hagyatkozva modorosnak tartották, mindez azonban a nyakas, kemény kálvinista kiállása miatt gondolhatták róla. Sok viszontagságot élt meg a második világháború és a kommunista diktatúra alatt, ugyanakkor vidámságát megőrizte. Vesébe látó emberismeret és groteszk látásmód, sziporkázó parodizáló tehetség jellemezte. Szókimondásban Ady lehetett az elődje, de mesélőkedve Móra Ferenchez és Gárdonyi Gézához tette hasonlóvá – mesélte Arany Lajos. 

„Olyan pillanatokra sosem emlékszem, amikor kért volna valamit, mindig adott: nagyon sokat kaptunk tőle, emberi tartásban, hitben és a véleménye melletti egyenes kiállásban” –  hangsúlyozta Arany Lajos, majd lezárásként műveiből hallhattunk egy-egy részletet Vranyecz Artúr színművész és az író-színművész lánya, Tóth Imola tolmácsolásában. 

Az emlékezés nem ért véget a Déri Múzeumban, hiszen délután avatták fel az író emléktábláját egykori lakóhelyén, a Gyöngyösi utca 9. szám alatt. 

Fotók: Miskolczi János