Hírek

SZÓVICCEKKEL KIKÖVEZETT ÚT A NAGYBETŰS SZERZŐSÉGIG

2025. december 19.

Egy könyvbemutató akkor igazán jó, ha nemcsak a kötet kerül az asztalra, hanem maga a nyelv is mozgásba lendül. A DeSz24-ben bemutatott A táska egy állat című novelláskötet premierjén pontosan ez történt: a szavak hol elszabadultak, hol visszadoromboltak a mondatok közé. Somogyi Tibor és beszélgetőtársa, Szirák Sára könnyed, humorral átszőtt párbeszédben vezették be a közönséget abba a világba, ahol ember, állat és tárgy között nincs mindig éles határ. És az is hamar kiderült, a szerző nemcsak használja, hanem lakja is a nyelvet.

Somogyi Tibor sokoldalú alkotó: tanár, slammer, író, rendező, drámapedagógus – olyan ember, aki akkor is szavak között van, amikor épp hallgat. Nem véletlen, hogy első kötete is „most” jelent meg: nem ihletből volt hiány, hanem támogatásból. A könyv saját finanszírozásban készült, az összeg felét a debreceni önkormányzat állta, a Napkút pedig kiadta. „Egy kötet megjelenése macskakövekkel van kikövezve” – jegyezte meg Tibor, elegáns szóviccel utalva a címre és az alkotói útra. A Covid-időszak adta meg a végső lökést: ekkor kezdett rendszeresen folyóiratokban publikálni, és tudatosan kiadót keresni.

A novellák válogatásában barátja, Horváth Adél segített, méghozzá egy betegség idején. Amíg lábadozott, átnézte a Tibor által küldött 95 szöveget, és – ahogy a szerző viccesen megjegyezte – ezzel gyakorlatilag ki is kúrálta magát. A címadó novella kiválasztása is az ő nevéhez fűződik, ami jól mutatja, mennyire fontos volt a külső szem ebben a folyamatban.

Somogyi Tibor elmondta: novellát ír, mert regényre nincs ideje, verset pedig nem szeret írni. A rövid forma iránti vonzalom egyetemi éveire vezethető vissza, amikor irodalmi körbe járt, ahová eleve rövidebb szövegeket vártak. Ez a terjedelmi korlát azóta is vele maradt, belső szabályként működik. Ugyanakkor regénytervei már léteznek: egyrészt van egy összefüggő novellacsokra, amely regényként is olvasható, másrészt készülőben van egy Debrecenben játszódó, skandináv típusú krimi egy helyi sorozatgyilkos történetéről. 

A táska egy állat világában humán és nonhumán folyamatosan egymásba csúszik: állatok viselkednek emberként, emberek vállalják az állati létet, tárgyak kelnek önálló életre. A kötet tele van szóleleménnyel, az abszurd és humoros történetek mögött azonban nehéz, sokszor fájdalmas helyzetek rajzolódnak ki. Atomizált társadalomban járunk, magányos emberek között, akik illúziókba kapaszkodnak – a groteszk és szürreális elemek pedig épp a beskatulyázás ellen dolgoznak.

Inspirációként Tibor Nagy Lajos Képtelen természetrajzát említette, valamint Örkényt, Kosztolányit és Háy Jánost, akiket szívesen olvas. Írás közben hagyja, hogy vigye a nyelv, de utólag kíméletlenül selejtez. Az sem ritka, hogy egy novella drámává alakul – vagy épp fordítva. Az ihlet pedig bárhol lecsaphat: buszmegállóban, baráti beszélgetés közben, színházi próbán. Utóbbiból született például a Csongor és Tinder, a klasszikus mű modern változata.

És hogy milyen állattal érez rokonságot az író? A macskákkal – derült ki a beszélgetésen, ami akár táska is lehet, ha úgy adódik.