Hírek

A DEBRECENI "ÉDENKERTBEN" ESETT SZERELEMBE SZABÓ LŐRINC

2023. február 18.

A Szabó-család 1908-ban költözött Debrecenbe, az állomásnál, a Késes utca 3. szám alatt laktak.

„Mi tulajdonképpen csak visszaszármaztunk Debrecenbe, így sok mindent hallottam, tudtam, amit még sohase láttam.” - áll Szabó Lőrinc naplójában. De nem tudott a debreceni polgári állást űző óriásról, aki a Fő utcán hirdette magát egy cégtáblán: ÓRIÁS ÉS ÉKSZERÉSZ.

Csak később tört meg a varázslat számára – ez az olvasási hiba a legkülönösebb és legismertebb Debrecenhez fűződő emléke Szabó Lőrincnek. 

Az "óriás", Löfkovits Arthur üzlete

A misztikus világ, az irodalom iránti vonzalma hamar megmutatkozott a refis diáknak, egykori osztálytársa, Béber László mutatta be őt a Dienes-családnak, akik egy igazi kis irodalmi szalont működtettek a Simonyi utca 16. szám alatt álló villájukban: könyvritkaságok, művészet, zene – minden adott volt, ami egy fogékony, kultúrára éhes diákot érdekelhetett. 

Ott, ahogyan arra hivatkozik, az „Édenkertben” ismerkedett meg közelebbről a család lányával, osztálytársával, az éleseszű Katóval, akibe a rendszeres vasárnapi együttlétek után végletesen belehabarodott. 

„Leírjam, bevalljam, hogy észrevétlen nőttél föl bennem s már egész lelkemet kitöltöd?” – írja 1917-ben szerelmi naplójában, sokáig azonban nem vallhatta be a lánynak, hiszen az akkor már elígérkezett Horváth Lojzinak, bátyja osztálytársának.

Dienes Kató görög királylányként az iskolai színpadon, de Szabó Lőrinc is ott figyel (színezte: Gurbán György)

Lojzi még abban az évben meghalt, mindez azonban nem jelentett szabad utat Lőrincnek, a lánynak ugyanis hamar új udvarlója akadt. „Istenem, Kató és Czellár... jaj, mik lesznek itt, miket láthatsz te nemsokára, de én már nem látom meg.” – írja Juhász Géza barátjának, felvillantva annak a lehetőségét, hogy bánatában öngyilkosságot követ el.

Szabó Lőrinc érettségi fotója

Katónak is gyakran fenyegetőzött azzal, hogy kioltja életét. A fiatal lány naplójából egy törékeny idegrendszerű, érzékeny, önértékelési zavaros fiú bontakozik ki: 

„Lőrinc olyan kétségbeesett gyerek, meg akar halni, azt állítja, hogy ő rengeteget szenved, s hogy ő sohasem lesz boldog. Ma Lőrinc azt mondta, hogy már nem sokáig fogunk együtt tanulni, mert ő öngyilkos lesz.”

„Lőrinc ma tökéletesen megbolondult. Visszakérte verseit, amiket eddig nekem adott, s azt mondta nem jön többet. Azt mondta, hogy ő csúnya, azért szerencsétlen..., de ő már a priori szerencsétlen, bele is beszéli magába ezt, meg a csúnyaságát is. Hiszen nem mondom, hogy szép fiú, de nem visszataszító, csak ha pityereg.”

„...Még olyan gyerek, különben én azt hiszem, ő mindig ilyen marad: gyenge s magán uralkodni nem tudó. ...nagyon hasonlít Wertherhez, de én nem vagyok Lotti.” – jegyzi naplójában Dienes Kató, aki minden bizonnyal megérezte, hogy a fiatal költő mennyire odavan érte.

Dienes Kató

A viszonzatlan szerelem és önértékelési problémái Szabó Lőrincet a bordélyházba csalogatták. Első szexuális aktusáról nem túl szép emlékei maradtak: 

„Ártatlanságomat Debrecenben egy nyilvános házban vesztettem el, a szegény nyomorult félöreg k... valósággal meghatódott, hogy ő avat. 16 éves koromban egy nyári éjszakán bátorkodtam fel. Gusztustalan volt, nem szívesen gondolok rá vissza. Én szép idealista és ártatlan szerelmekre vágyódtam, úgy azonban, hogy azok a tiszta lánykák velem mégis kivételt tegyenek.”

Az ideális szerelem, a tiszta nő képe sokáig izgatta Szabó Lőrincet, a Tücsökzenében több alakból gyúrja össze az igazit. A fáma szerint egyik múzsája ehhez Dienes Kató unokahúga volt:

„Egyidőben nálunk lakott velem unokahúgom, Klárika, vörösesszőke fürtjei, ábrándos kék szeme, szép zongora játéka nem voltak hatástalanok Lőrincre. Mikor egyszer elutaztam Debrecenből egy hétre, visszajövetelem után Klári nevetve újságolta, hogy Lőrinc szerelmet vallott neki.” - írta Kató naplójában. 

A Dienes-villa

De Klárika és Kató mellett két másik nő is keveredik ebben az arcban – mutat rá Bíró Éva Az ígéret városa című kötetben. 

„Dienes Kató előtt egy Kaszanyiczky Olga nevű nagy szőke bőrű kékszemű, dóczysta lány érdekelt, … egy gazdag porcelánkereskedő lánya. Az apát a diákság úgy hívta, hogy >bilibáró.< Továbbá egy másik, sötétbarna, vagy fekete, kacér nő, a korzó szépe. R.A.-nak hívták.” – így emlékezett vissza a költő.  

Az R.A. monogram egyébként Révész Ágnest, Dienes Kató barátnőjét rejti, akiből iparművész, s az első magyar mozgásművészeti iskola vezetője lett, s akivel később Lőrinc Grázban is eltöltött egy kellemes napot. A kedves kis történetet Ágnes naplójából ismerjük. Ági úgy enyhítette a költő lányos zavarát, amikor véletlenül összefutottak az utcán, hogy kikapta a kezében szorongatott maradék kenyérhajat és az utolsó morzsáig megette - elevenítette fel ezt a napot. 

Katóval való huzavonájuknak végül a háború és a lány vetett véget. Kató szerint nagyon megviselhette Lőrincet a katonaság, teljesen kifordult magából: 

„Persze, mint katona továbbra is járt hozzánk a Dienes-villába. Eleinte panaszkodott a katonaságra és már a végére gondolt, amikor újra lehet tanulni. De mégis a katonaság kezdte lassankint megváltoztatni… elvesztette lányos elpirulását, kedves félénkségét. Már megtörtént, hogy nem tudtunk miről beszélni… Kezdett cinikus lenni… A kedélye hullámzott.” 

Lőrinc katonaként

„Saulusból Paulus”

Szabó Lőrinc egy emberért tudott még úgy rajongani, mint Katóért debreceni éveiben. Béber László visszaemlékezéseiben azt írja, Lőrinc egyszerűen nem tudott elszakadni Adytól és költészetétől, egyszerre ingerelte és izgatta. Így lett "Saulusból Paulus", Ady-paródiákat idézőből nagy rajongó.

„Érintkezést keresek a nagyobb diákokkal, hogy tisztázzuk, mi is hát ez az Ady? Néhány különös jelképet megértek, nagyszerűnek találok, s ez megijeszt. Nem volt szentségtörés nevetni azokon a fejlékeléseken? De a nagyobbak is csak nevetnek. Ady-paródiákat idéznek Ady-versként. A rágalmazás felháborít, védem Adyt…” – mondta 1943-ban, önképzőköri előadásán. 

Annyira rajongott a költőért, hogy búvóhelyét a Nagyerdőn Ady-dombnak nevezte el.

A költő szobra a Nagyerdőn, a Medgyessy-szoborparkban (Schaár Erzsébet alkotása)

Sohasem találkozhatott azonban személyesen példaképével, csak holtan láthatta:

„Már a múlt levelemben akartam írni Adyról. De akkor kimaradt, most már pedig úgyis olvashattál a temerésről a lapokban, képes újságokban. Csak annyit mondok most, kedves Ági, hogy engem a hír olyan nagyon lesújtott, hogy három napig folyton kábult és zsibbadt volt az agyam. Istenem, Ady nevéhez fűződött életem három-négy éve, oly szorosan, mint senkinek, s lélekben pedig még szorosabban össze voltam vele forrva, mint gondolni lehetett. Én mindig reméltem, hogy találkozom még vele az életben, de bizony csak a ravatalát láthattam meg. Nagyon keserűen megsirattam.” - írta Révész Ágnesnek címzett levelében. 

Debrecenhez saját bevallása szerint azonban sosem került ilyen közelségbe: 

„Magát a várost és debreceni embert tulajdonképpen nem ismertem meg diákéveim alatt. Ami tetszett, ami nagy és jó volt és érdekes adódott, az mind a Kollégium tartozéka volt, vagy pedig a Természet, a víz, a rét, az erdő. Nem volt szemem a cívisváros Szépségeire, nem volt kapcsolatom a személyi élethez. Néhány iskolapajtáson kívül majdnem senkihez sem ragaszkodtam.” – olvashatjuk naplójában. 

A belvárosban is találkozhatunk "Lencivel"

Forrás: 

Bíró Éva, Az ígéret városa, Szabó Lőrinc Debrecen-élménye, Debreceni Irodalmi Múzeum, 2000.
Fotók: Miskolczi János, mandadb.hu