„A KÁDÁR-KOLBÁSZ NEM VOLT OLYAN CSÍPŐS, MINT A CEAUŞESCU-KOLBÁSZ”

2023. február 23.

A Kádár-kolbász nem volt olyan csípős, mint a Ceauşescu-kolbász, de a nagyváradiak nem is különböznek olyan sokban a debreceniektől. „Ami emberileg különbség, azt a rendszerek tették velünk. A történelmünk viszont mind a két városban ugyanaz, ugyanúgy kulcsos gyerek voltam, mint a debreceniek” – mondta Farkas László, akinek Történetek a régi Nagyváradról című kötetét a cívisvárosban mutatták be, a határontúli szerzőknek mindig otthont adó Partium Házban. A könyv írójával, valamint grafikusával, Holló Barnával – akinek kiállítása is nyílt a Burgundia utcán – Szénási Miklós író, újságíró beszélgetett.

„Váradon az élet mindig jó... egy váradinak” – ecsetelte a szerző. De a város rendkívül befogadó is, nem tartja idegennek és nem ragaszt gúnynevet arra sem, aki nem ott született. Ady, Nagy Endre, Krúdy Gyula, Bíró Lajos – aki Nagyváradon élt rövidebb vagy hosszabb ideig, mind otthon érezte magát – mesélte.

A békebeli, operarajongó nagyváradi evett, ivott, dolgozott, mulatott. Ezt az életérzést adja vissza a kötet is, amiben nincs logika vagy tematikai egység a szerző elmondása szerint: szabadon csaponghatunk a szövevényes történetekben. Farkas László a helyi Reggeli Újság napilapban és a Várad folyóiratban közölte írásait, így gyűlt össze egy grafikákkal ellátott könyvrevaló, sőt két könyvrevaló, hiszen folytatása is lesz.

Hova érdemes beülni, ha az ember a Pece-parti Párizsba látogat, miben különbözik a nagyváradi konyha az erdélyitől, hol kapható a leggusztustalanabb és egyben legfinomabb miccs? – erről is hallhattunk a jó hangulatú beszélgetésen, ahol Újhelyi Kinga a tőle megszokott nívós színvonalon adott elő a kötetből, a Trio Consort Vonósnégyes pedig közénk varázsolta azt a híres nagyváradi operett-hangulatot is.

Fotók: Miskolczi János