A NYAKAS CÍVIST NEM TALÁLTUK MEG, CSAK AZT, AKI KÖNTÖSBEN BEFOGAD AZ OTTHONÁBA

2025. május 27.

Közösségi összefogással született meg az egyik legközösségibb könyv, a Debreceni cívisházak és lakóik nyomában című kötet második része, melyet a hétfős szerzőgárda (Erdei Nóra, Harangi Attila, Löki Viktor, Seprényi Kinga, Szabó Anna Viola, Udvardi Antal, Vigh Levente) mutatott be május 27-én a Déri Múzeum Dísztermében.

Legutóbb így, együtt novemberben találkoztunk velük, amikor a Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesületen keresztül kezdték el gyűjteni az adományokat. Tavasszal pedig már arról adtak hírt az online térben, hogy összegyűlt az összeg, elkészülhetnek a példányok.

A Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület elnöke, Kovács Imréné elárulta, az első kötet sikere vitte előre ezt a példátlan összefogást. A mai napig sokan érdeklődnek, hol lehet megvásárolni. Mint mondta, a második kötet megszületését az elővásárlások és a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány támogatása tette lehetővé, a könyv kiadását a Déri Múzeum karolta fel, és a szerzők felbecsülhetetlen munkája mellett nem elég meghálálni a cívisházak lakóinak a nyitottságot és a sok segítséget.

Lakner Lajos, a beszélgetés moderátora is utóbbit emelte ki, mint mondta, az összefogás talán legnagyobb eredménye az, hogy megszületett a cívisházak lakóinak közössége. Egy idős hölgy azt kérte, ha meghal, temessék mellé a kötetet, ilyen hatást pedig ritkán tud kiváltani egy könyv.

Harangi Attila, a projekt lelkiismerete hangsúlyozta, számára építészeti szempontból volt leginkább izgalmas ez a munka: a két könyvből több mint negyven cívisházat ismerhetünk meg, nem beszélve a történetekről…

„Nem készültem módszertannal, őszinte kíváncsisággal fordultam a cívisházak lakóihoz és ezekből a beszélgetésekből olyan történetek kerültek a kötetbe, amelyeket semmilyen más módon nem ismerhettek előtte az olvasók” – mesélte Erdei Nóra, aki az interjúkat készítette.

Seprényi Kinga és Udvardy Antal többnyire a háttérből dolgoztak, az ő feladatuk volt, hogy a hangfelvételeket legépeljék és formába öntsék. Bár fizikailag nem mindig voltak jelen (Udvardy Antal két interjún vett részt), ennek ellenére a történetek és a családok őket is ugyanúgy „befogadták”.

Nemcsak a jó hangulat szállta meg a szerzőgárdát, de híres debreceniek is leszálltak a lapokról, azáltal, hogy emberközeli történetekből ismerhetjük meg őket – ezt már Szabó Anna Viola mesélte, akinek az volt a feladata, hogy a múltba utazzon, fotók alapján rekonstruálja, pontosan hogyan nézhettek ki egykor az érintett cívisházak és kik voltak a lakóik - mindezt esszék formájában találjuk a vaskos kötetben.

„A nyakas cívist nem találtuk meg, csak azt, aki köntösben befogad az otthonába” - mesélte nevetve Löki Viktor, aki már az első kötetből is kivette a munkáját. Akkor interjúkészítő és fotós volt egyben, ezúttal azonban nagyon figyelemmel tudott a kérdésekre koncentrálni, hiszen a pillanatok megörökítését Vigh Levente végezte.

„Úgy kattogott a fényképezőgép, mintha nem lenne holnap” – tette hozzá, Levente ugyanis nem bízta a véletlenre. Vagy mégis?

„A véletlennek jelentős szerepe volt abban, hogy végül ez a kötet született meg; számos más változat is készülhetett volna, sok minden múlott a véletlenen” – magyarázta Vigh Levente.

A “véletlen művét”, a Debreceni cívisházak és lakóik nyomában második részét a Déri Múzeumban lehet megvásárolni!