"AMI ÉRI A BŐRÖMET", SIROKAI MÁTYÁS ZÁRTA AZ IDEI KÖLTÉSZETI FESZTIVÁLT

2025. Április 12.

Egy keleti dobbal érkezett meg Sirokai Mátyás (hogy stílszerűek maradjunk) a Debreceni Költészeti Fesztivál záró akkordjához, április 12-én. Ez a hangszer szimbolizálja a pályája kettőségét - vetette fel beszélgetőpartnere, Balajthy Ágnes irodalomtörténész.

Költői és zenei pályája egyszerre indult, de eleinte külön kezelte őket - mesélte, mígnem egyszercsak összeért a kettő. Nem mintha a klasszikus formákhoz ragaszkodna, “a zenei eszközök könnyen a gondolati tartalmak rovására mehetnek” - fogalmazott. Úgy érzi, a szabályok rácsot húznak a nyelvre, így a szabadversek mellett döntött, de aki úgy vélekedik, hogy a kavicsok is hangszerek, a madaraktól tanultunk meg énekelni, a szívünk dobbanása juttatott el a ritmusokhoz, annak nem nehéz zeneiséget találnia szabálytalan versmondatokban sem.

Azt is megmutatta nekünk, hogy milyen az, amikor lemegy a teljes nyelvhangzásig: “annyira fájt valami, hogy azt már nem lehetett szavakba önteni” - magyarázta, így jutott el ehhez a formához.

A szabályok egyébként sem érdeklik túlságosan Sirokai Mátyást, “a versírás a tudatállapotváltás eszköze, felfedezés, egyfajta meditáció és mágia” - vallja. Eddig megjelent kötetei sem tudatos tervezés eredményei, ha valami bekattan, azt végigviszi, legyen szó űrutazásról (A beat tanúinak könyve), vagy olyan egészen földhözragadt, földben gyökerező dolgokról, mint a minket körülvevő növényvilág (Lomboldal).