„KÖLTŐK VERTE VÁROS”, DEBRECEN!

2023. Április 11.

A főváros után Debrecen adta a legtöbb költőt Magyarországnak. Többségük nem csak a hajdúsági megyeszékhelyhez kötődött, hanem a Debreceni Református Kollégiumhoz is. Itt tanult Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály vagy Kölcsey Ferenc, de Debrecenhez köthető Szabó Lőrincz, Szabó Magda vagy Móricz Zsigmond is. Sokan örömmel és szeretettel gondoltak Debrecenre nemzetünk nagy költői között, így tette akár Szabó Magda vagy Arany János, de mégis akadnak olyan nagy művészek, akik nehéz szívvel emlékeztek a cívisvárosra. Vitéz Ferenc költőt, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatási rektorhelyettesét az Európa Rádióban kérdezték.

"Petőfinek ugyan volt kapcsolata Debrecennel, 1843-1844 telén itt járt segédszínészként, s 1847-től több alkalommal is felkereste a várost, tanulmányai nem kapcsolódnak Debrecenhez. Legalább húsz verset írt azonban a cívisvárosban" - magyarázta Vitéz Ferenc.

Jókai Mór 1865-ben a debreceni színház felavatásának alkalmából fel is olvasta Prológ című versét. Tóth Árpád szintén debreceni költő, noha Aradon született, hároméves korában költöztek szüleivel a cívisvárosba, ahol nem a Kollégiumban, hanem reáliskolában tanult.

Szabó Magda és Debrecen neve szinte összeforrt egymással, tudjuk, hogy a Nagytemplom két tornyát szüleihez hasonlította, annak főgondnoka is volt, ezer szállal kötődött a Református Kollégiumhoz is, ott, hanem a Dóczy Leánynevelő Intézetben tanult, majd ott is tanított.

Fazekas Mihályt a Ludas Matyiról ismeri mindenki, valamint a sógorával, Diószegi Sámuellel írt Fűvészkönyvet. Rövid ideig, de ő is kollégista volt, valami összetűzés miatt azonban elment, beállt katonának, végigjárta fél Európát, katonaversei is ekkor születtek. A Ludas Matyin kívül Fazekasnak van egy kötetnyi verse is. 1796-ban tért vissza a cívisvárosba, a Kollégium gazdasági vezetőjeként dolgozott, később pedig a város főpénztárnoka lett.

Kölcsey Ferenc verseit, zsengéit ugyan megsemmisítette, néhány azonban fennmaradt, ebből tudjuk, hogy első verseit itt írta 1808 és 1809-ben, például A pávatollhoz, A képzelethez, Kazinczyhoz címűeket, vagy az Árkádia-perre is reflektáló, Az arcas című költeményét. A Kollégiumban végezte az összes tanulmányát, itt szerezte minden műveltségét, az erkölcsi világrendje itt alapozódott meg. Tanulmányai végén azonban mégis keserű szájízzel írta Kazinczy Ferencnek, hogy "lett légyen Debrecen szebb érzésű emberekkel teljes, mégis szenvedéseimnek helye volt ő, melyek eltávozásommal kisebbedni látszanak".

Arany János igaz, hogy két részletben, de 1833 és 1837 között a Kollégium diákja volt, közben Kisújszálláson és Nagyszalontán is tanult. Bölcsészeti és költészeti tanulmányokat folytatott, majd visszatért Debrecenbe, de 1837-ben végleg elhagyta a várost. Teljesen egyöntetű a vélekedés azonban azt illetően, hogy a Református Kollégium és város Aranyt egész életében elkísérte: a nyelvezetében, a biblikusságában, a világnézeti konzervativizmusában is tetten érhető. Debrecen neve néhány művében, például Az elveszett alkotmányban és a Bolond Istók második énekében is feltűnik, vagy Hatvani című versében, amely az ördöngős Hatvani professzor mítoszát erősítette.

Szabó Zoltán esszéista szerelmes földrajz című kötetében költészeti térképet kívánt az országról adni, nem sikerült befejeznie, de Debrecenig és a Hortobágyig sikerült eljutnia. Két jelzőt használ Szabó Zoltán: az egyik „költők bölcsője” vagy „költők kertje”, a másik pedig a „költők verte város”. Ha Pestet nem számoljuk, valóban Debrecen adta a legtöbb költőt, írót a magyar irodalomnak, viszont felemás a megítélése - magyarázta Vitéz Ferenc.