Hírek

MA LENNE NYOLCVANÉVES VÁRKONYI ANIKÓ

2022. október 18.

Nem egészen volt húszéves a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-francia szakos hallgatója, amikor elkezdte publikálni verseit az Alföldben. A debreceni folyóirat kiáltja ki költőnek, az Alföld Stúdióban kap útbaigazítást, ösztönzéseket. Aczél Géza a folyóirat akkori szerkesztője jegyzi az Élet és Irodalom hasábjain a költőnő halála után „Részese s egyik meghatározója annak a – ma már talán értelmesnek és hasznosnak vallható – évtizedes műhelymunkának, melyből vidéken is kiformálódhatott, kisebbségi tudatát levetkőzhette egy induló nemzedék.”

Várkonyi Anikó 1942-ben született a Szatmár megyei Nagygécen, édesapja református lelkész, édesanyja tanítónő volt. Gyerekkorának első évtizedét, ahogyan a költőnő fogalmaz: ebben a babonákkal, mesékkel zsúfolt kisvilágban töltötte: a természettel egy ütemre lélegezve, szülőföldje egyszerű embereinek példáján neveledve.

Nagygécről aztán kis kerülővel Mikepércsre költözött a család, Várkonyi Debrecenben kezdte el iskoláit. Egyetemi tanulmányai után tanárnak állt, tanított Püspökladányban, Budapesten és Debrecenben is, de volt adminisztrátor, könyvtáros, néhány évig pedig műfordítói ösztöndíjból élt. 

Nagy terveket szőtt: fordította lengyel kortársai verseit és vogul népköltészetet, írt esszéket a halálról, a magányról, szociológiai felméréseket végzett és közben tudatosan építette költői karrierjét. Több antológiában is szerepeltek versei (Együtt, Közelítések, Add tovább, Tengerlátó, Szép versek-sorozat). 

Életében két kötete jelent meg, a Griff halála és a Kiszólít.  Harminchat évesen, harmadik verseskötetének összeállítása közben érte a halál 1978 novemberében. Posztumusz kötetét Görömbei András unszolására adta ki a Magvető Kiadó 1984-ben, a kötet Várkonyi Anikó válogatott versei címmel jelent meg. Mikepércsen utcát neveztek el róla. 

Ma töltené be 80. életévét, születésnapi köszöntőül álljon itt egy szép balladája: 

A Griff halála

A vihar születése

Nagy idő jön Gyökérarcú anyák adják szájról szájra
Az egekben kalapálnak tüzet vernek a kovácsok
patkolják a villámokat
Sír az erdő tenger árad szárnya kél a vízmosásnak
Törik a Nap nagyfa ága Zsoltárének hajnalének
félrevert szívű szegények konganak folyó hosszában
forgolódnak a halálban
Az iszapból három tépett elcsúszamlott nemzedéket 
ár kavar szörnyű lapáttal kő-arcú anyák jajával
Gyönge bölcső ezüst csónak nekiroppan a pokolnak
Árad a kék piros árad birkóznak az oldott partok
Piros-fehér-feketébe Griffek Fia omlik hulló ölelésbe
tengerjárta völgy ölébe ájult erdő közepébe

Enigmák

Nyelvem alatt fekete mag
Édesanyám mit csináljak

Nyelved alatt fekete mag
Tudója vagy mágiáknak

Jön az Erdő édesanyám
Nem kell csoda a rigóknak
Engem itten a források
Forró haraggal itatnak
Riogatnak Höss te karmos
Keserű vizek fakadnak
Édesanyám milyen bűn hogy
Kiköltöttél te sem tudtad

Itt megállnak minden reggel
Ülök a hegy oldalában
Itt lecsapnak minden délben
Kitépdesik szorom-szárnyam
Itt hallgatnak minden este
Csillagot vernek szemembe

Minden éjjel elröpülök kristályerdő közepébe
Palotámat építgetem
Fekete mag nyelvem alatt
Fekete mag gyökeréből zene támad
Tulipánból építem a palotámat
Minden kövén muzsikálnak
mindig egyet muzsikálnak
Miért nem születtél rigónak
Itt is megvernek az ágak
Itt is rebbennek előlem itt is nyíló sebem támad
Édesanyám nincs szeretet piros szívem olcsó tallér
Hulló vérét csúfolják a Griff Fiának

Ülök a hegy oldalában
Itt megállnak minden reggel
Kitépdesik szirom-szárnyam
Itt lecsapnak minden délben
Csillagot vernek szemembe
Itt hallgatnak minden este

Sírok a hegy oldalában
Édesanyám töröttszárnyú
Eltörött az aranyvályú
karma van a fenyőmagnak
tüskéje van a harmatnak
Édesanyám nem mehetek
itt kaptam ezt a hét sebet
élő húsommal befedtem
lapulevélbe kötöztem
Rigókat is megkövettem
szomorúságtól ütötten
Griffek közé már nem vágyom
Ez az erdő a lakásom
Járok kétszer két madárban
ködből tapasztott homályban

Jaj a magot elejtettem
Odahagytam palotámat
Nyelvem alatt az a madár
Nem rak már fészket magának

Megvallatnak itt a szelek
gyöngyfakasztó pengeélek
Felleg ül a bal szárnyamon
Jön a vihar hol találok menedéket
Jobb szárnyamon ül a bánat
Jaj nem tudok elröpülni
Jön az Erdő
Nincs bocsánat
Nem akarok elrepülni

A Griff halála

Farkas jár a kertek alatt
Ülök csillagok tövében
Áll az ordas kér magának
Rózsabokor minden csillag
Édesanyám engem kérnek
Hull a tüske vérzik a csönd
Hajnalban nyilt mandragóra
Megérkeztem valahára
Édesanyám aranyásó
Taníts meg a hallgatásra