Hírek

MÉG MÉLYEBBRE ÁSHATUNK A TAR-UNIVERZUMBAN

2022. október 11.

Tar Sándor a modern magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alkotója. Paraszti származású, majd munkásként kezdett el írni, és hamar berobbant az irodalomba, de sikerei hatására sem hagyta ott a gyárat, sőt traumaként élte meg, amikor elbocsátották. Sohasem került az irodalmi élet centrumába, mindig a periférián mozgott, és ezt a helyzetet csak megerősítette az, amikor kiderült, hogy ügynök volt. A lelepleződés megtörte a pályát, emberi-írói hanyatlással járt számára, ami rányomta a bélyegét az újabb kötetek fogadtatására is, melyekről már alig-alig született kritika. A szerző ügynöki múltja árnyékot vetett az életmű esztétikai megítélésére is, megritkultak a róla szóló írások, és egy időre kiszorult a kánonból.

Az utóbbi években azonban egyre többen érdeklődnek az életmű iránt, amely egyre népszerűbb nemcsak az olvasók körében, de számos filmes és színházi alkotót is inspirál. A kétezres években még azt lehetett gondolni, eljárt felette az idő, hiszen elsüllyedt az a világ, melynek a háttere előtt ez a próza érvényes lehet - aztán kiderült, hogy sem az a világ nem tűnt el teljesen, sem Tar művészetének szavatossága nem járt le. A megújult érdeklődés nem független a kortárs magyar és világirodalom általános folyamataitól, melyekben egyre nagyobb szerepet játszik a realizmus poétikája és a társadalmi felelősség gondolata. Az irodalomban ismét megjelent a szolidaritás eszméje, és ezek a folyamatok szinte automatikusan emelték vissza Tar Sándort a főáramba. Valóságos kultusz is elkezdett kialakulni körülötte, beszédmódja követőkre talált, egyre többet hivatkoznak rá.

Deczki Sarolta ősszel megjelent monográfiája az Osiris Kiadó gondozásában jelent meg, Debrecen Város támogatásával. Itt szerezhető be.
 

„… most aztán nézhetek magam után…”

A Déri Múzeum új könyve, a „… most aztán nézhetek magam után…” című kötet a Tar Sándorhoz írt, hagyatékában fennmaradt leveleket tartalmazza. Bár mások szemszögéből, de sok mindent megtudhatunk Tar Sándor életéről, életkörülményeiről, életstratégiájáról, viselkedéséről, kapcsolati hálójáról és nem utolsósorban az akkori irodalmi életről és a korról. (Szerkesztette, jegyzetek, kísérő tanulmány: Lakner Lajos).

A leveleket olvasva folyton a titok kérdésébe ütközünk. Amikor Tar Sándorról kiderült, hogy III/III-as ügynök volt, úgy tűnt, egyszerre minden érthetővé vált az író furcsa viselkedésében. A napvilágra került titok hirtelen mindent elrendezett. Világossá vált ugyanis, hogy a látható mellett volt egy láthatatlan élete is, amely döntően befolyásolta gondolkodását, viselkedését, másokhoz és önmagához való viszonyát. De vajon valóban így van-e? A kötet tanulmánya a levelek alapján ennek a kérdésnek ered a nyomába.