Hírek

SZŰK IDŐBEN ÉS IDEGEN NYELVEN

2024. szeptember 14.

“2020-ban gyűltünk össze először Térey János egykori házánál, egy frissen készült emléktábla előtt azzal a céllal, hogy emlékezzünk az akkor alig egy éve elhunyt költőre, barátra” - idézte fel Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármestere 2024. szeptember 14-én Térey János születésnapján, egyben a Térey Könyvünnep utolsó napján, ami a szerző nevét viselő Könyvsarokban vette kezdetét. 

Mint mondta, örül annak, hogy ez a tradícióvá nemesedő találkozó évről évre újra megtörténik, és velünk maradt az a 2020-as elképzelés is, hogy Térey János születésnapja legyen egy olyan dedikált időszak a város életében, amikor a debreceni kötődésű irodalmi művekre, írókra emlékezünk. 

“Ennek a folyamatnak a jegyében évről évre nem csak a nagy szerzőink kerülnek szóba, a trió (Térey, Tar, Borbély), hanem rendre alkalmunk nyílik arra is, hogy újra felfedezzünk nagy szerzőket, akik kezdenek a feledés szürke zónájába kerülni” - fogalmazott az alpolgármester, majd olyan fontos bejelentést tett, amely mutatja, hogyan igyekeznek a továbbiakban építeni az emlékezet kultúráját, bővíteni annak tereit. 

"Immár a Méliusz Juhász Péter könyvtár kezelésében van Borbély Szilárd lakása, amit a könyvtár azzal a céllal vette gondozásba az örökösökkel együttértésben, hogy a debreceni irodalmi rezidenciaprogram vendégeinek szolgáljon szálláshelyül. Egyszerre rezidencia és lakásmúzeum lesz, hiszen a lakásban megtalálható Borbély Szilárd és családjának sok-sok személyes tárgya is. Várunk majd minden Debrecen iránt érdeklődő művészt, írót, kutatót, műfordítót szeretettel a Borbély Szilárd Rezidenciaprogram keretében” - hívta fel a figyelmet Puskás István. 

Mint mondta, bízik abban, hogy mindez nem csupán a debreceniek emlékezését fogja segíteni, hanem ahhoz is hozzájárul majd, hogy a városon kívüliek is megismerhessék Debrecen kultúrájának alappillérét. 

“Ezért is külön örvendetes, hogy az idei Térey Könyvünnep fókuszában a fordítás áll, hogy Debrecen és a magyar irodalom kapcsolata találkozik a nagyvilággal” - zárta, majd Térey A védőnő és védence című versét hallhattuk Papp István színművész és Daniel Warmuz, a költő nemrég megjelent lengyel nyelvű válogatáskötetének fordítója tolmácsolásában. 

A Térey Könyvünnepen tiszteletét tette Lanczkor Gábor író, a költő barátja is, aki nem beszéddel, hanem egy külön erre az alkalomra írt verssel és néhány személyes emlék felidézésvel örvendeztette meg a közönséget. 

Ahogyan a Könyvünnep sajtótájékoztatóján is elhangzott, ezen az ünnepi alkalmon került sor az együttműködési megállapodás aláírására is. Három partner állapodott meg abban, hogy ezentúl közösen gondoskodik a Térey-hagyatékról. 

A Debreceni Egyetem a textológiai, filológiai munkákat vállalja magára, a Déri Múzeum egyrészt a tárgyi hagyaték ápolásában, megőrzésében vesz részt, másrészt pedig bizonyos kiállítások szervezésében segít, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár pedig több programot is szervez majd az év során a Térey Könyvsarokba. 

Az egyik ilyen programra már nem kellett sokan várni, hiszen az ünnepi beszédek és a koszorúzás után nyílt meg a “Friss, élő, ragaszkodó” című kiállítás, amely azt mutatja be, hogy a születésnapos hogyan járt át a különböző kultúrákba a fordítói munkái által. 

“Térey úgy fogalmazott, utazásai, fordításai során átlépett egy küszöböt, mintha egy falon menne keresztül és az idő megérinti, a szellős térben és a szűk időben” - magyarázta Kovács Béla Lóránt, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatója. 

A kiállítás bemutatja, mely műveket szerette igazán a fordításaiból, hogyan minősítette azokat, és azt is, hogy mely sorokat dolgozott át, mikor és miért. Végigkövethetjük Puskinnal kapcsolatos fordításainak megszületését, a Paulus előmunkálatait, az Anyegin-strófákkal kapcsolatos írásait, bemutatja a német kultúrához való viszonyát. 

“Azt szerettük volna prezentálni, hogy hogyan válik térbeli élménnyé az, ahogy ő maga viszonyult az idegen kultúrákhoz és azt, hogy ezt a szűk időt bejárta az idegen nyelveken keresztül” - hangsúlyozta az igazgató. 

A fordító Térey után a fordított Téreyt ismerhettük meg, amikor a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban Áfra János költő a frissen megjelent A méz jövője (Przyszłość miodu) című kötetről kérdezte, annak lengyel fordítóját, Daniel Warmuzot. 

Kiss Noé Tibor, Lesi Zoltán, Nagy Zoltán Mihály - Daniel Warmuz számára nem volt ismeretlen a magyar irodalom, hiszen a fentebb említett szerzők egy-egy művét már fordította, amikor Térey verseihez vezette a véletlen. 

Mint mondta, az egész úgy kezdődött, hogy egy krakkói lapba gyűjtöttek olyan műveket, amelyek Lengyelországról szólnak, ekkor ugrott be neki Térey és az egyik Varsóról szóló elbeszélése. A véletlen aztán úgy hozta, hogy többször is találkozott a szerzővel, utoljára egy pesti villamoson, ami azért is kísérteties, mert a lengyelre lefordított könyv borítójára a grafikus épp egy villamost álmodott meg - magyarázta. 

Kockázatos vállalkozás volt ennek a kötetnek a kiadása - részletezte, hiszen aki csak most ismeri meg Térey nevét, annak talán túl sok a hetven vers, ugyanakkor túlságosan nehéz lett volna ennél kevesebbet leközölni belőlük, hiszen mindegyik kiváló. 

“Térey költészete bár komplex, nagyon is koherens, nagyobb válogatáskötetben lehet igazán jól bemutatni” - indokolta a döntést a fordító, aki a legnagyobb kihívást a nyelvi regiszterek keveredésében, a téreys humorban azonosította. 

Mint mondta, mivel frissen megjelent kötetről van szó, recepcióról még nem beszélhetünk, de a kiadó vezetője szerint ez a kötet egy ajtónyitás, a lengyeleknél olyan nagyra még senki sem jutott, mint Térey. 

Szerző: Szilágyi Szilvia
Fotók: Miskolczi János