ZSIDÓNAK ADTA KI MAGÁT ÉS EGY PÖSZMÉTE BOKORBAN CSÓKOLÓZOTT TÓTH ÁRPÁD

2023. február 26.

Aradon látta meg a napvilágot, de a „kálvinista Rómában” töltötte fiatalkorát Tóth Árpád. Osztálytársa, Bródy Árpád így emlékezett vissza a reáliskola gyenge testalkatú, beteges eminensére: „Ő, velem ellentétben, nem volt valami játékos kedvű gyerek, verekedéseinkben és csínytevéseinkben sohasem volt hajlandó részt venni, ám azonnal jelentkezett, mihelyt valamely komolyabb feladat megoldása elé állítottak bennünket tanáraink, főként az elhunyt, országos nevű Kardos Albert, a magyar nyelv és irodalom kiváló tanára, akit Tóth Árpád – mint hálás tanítványa – élete végéig sokra becsült és nagyon szeretett.”

Szótlan, korához képest túlságosan komoly, félénk fiúcska, s a nőkkel igencsak ügyetlen – így látták ismerősei. Szerelmét, későbbi feleségét, a "poétikus lelkű és elragadó zsidó lánykát", Lichtmann Annát egy barátja mutatta be a költőnek, a debreceni Városháza előtt találkozott először a két fiatal. Hónapokkal később 1911 nyarán egy üdülőhelyen ismerték meg közelebbről is egymást.

Lichtmann Anna és Tóth Árpád

Így emlékezik közös svedléri nyaralásukra Annuska:

„Megboldogult uramra 1911 nyarán kerültem közelebbi ismeretségbe egy szepesi üdülőhelyen, Svedléren. Egy nagyon kedves barátnőmmel utaztam oda, ami már az előző nyarat is ott töltötte, és azzal csábított, hogy Tóth Árpád, Nagy Zoltán, kiknek verseit már a Nyugatban olvastuk, szintén a gyönyörű gölnicvölgyi faluban, Schöntag doktoréknál szoktak nyaralni. A véletlen úgy hozta, hogy Tóth Árpád ugyanazzal a vonattal indult Debrecenből, amellyel mi, Barátnőm átinvitálta fülkénkbe. A hosszú úton aztán kiderült, hogy ő baráti kapcsolatban van Schöntagékkal, mert az egyik fiú cseregyerekként Debrecenben tanult. Egy osztályba járt a reálban Tóth Árpáddal és olyan jóba lettek, hogy minden nyárra meghívták Svedlerre. A hosszú utazás alatt az is kiderült, hogy ez a Tóth Árpád végtelenül szimpatikus, kedves fiatalember, de merőben más, mint azok a fiatalemberek, akik engem eddig körülvettek. Nemcsak abban különbözött, amiket és ahogyan beszélt velünk, hanem az egész magatartása, viselkedése, bár barátságos volt, mégis tartózkodó és udvarlásmentes. Gátlásosság is érezhető volt rajta, ami különösen akkor érte el tetőfokát, amikor Szepesremetén beültünk az elénk küldött fiákerbe (Svedlérnek akkor még nem volt vasútállomása), és ő másodmagával a kisülésre kerülve velem szemben ült.”

Hogy a térdeik még véletlenül se érjenek össze, Tóth Árpád kilógatta lábait a kocsiból, s az utasok többszöri figyelmeztetésére sem volt hajlandó helyzetet változtatni, pedig odakint szakadt az eső.

„...ő is látta, hogy átázott nadrággal fog megérkezni. Hiába próbált illendőségből elhúzódni tőlem, a sors már ezen az úton eljegyzett bennünket egymással.” – idézte fel az eseményeket Lichtmann Anna, ám a húzódozás nem sokáig tartott, a két fiatal hamarosan egy pöszméte bokorban találta magát, ott csattan el az első csók is, egy kis piros lóca mögött.

Ugyancsak Svedlérhez kötődik Tóth Árpád talán legmulatságosabb története is. A már említett Schöntag doktor lányának esküvőjére voltak hivatalosak Annuskával. Minden készen állt, ám elszámolta magát a család, kiderült, nincs meg a kötelező tíz zsidó férfi a szertartáshoz. Végül a költő múzsája fundálta ki a megoldást.

„Pádi (ez volt Tóth Árpád beceneve), maga megmentheti Erzsikét és az esküvőt. Menjen oda Schöntag doktor bácsihoz, és mondja meg neki, hogy maga beáll a hiányzó tizedik helyett.” – javasolta Tóth Árpádnak.

És így is lett, a zsidó hagyományokban járatlan református fiú megkérte a doktort, okosítsa ki, mi lesz a teendője. Hitelesen játszhatta szerepét, hiszen a rabbi nem fogott gyanút.

„Minthogy abban az időben még nem kértek szigorúan minden esetben pecsétes papírt az emberek felekezeti hovatartozásáról, Tóth Árpád debreceni protestáns érettkorú fiatalember sikeresen állt be a svedléri lakodalomban – tíz zsidó híjában – díszzsidónak.” – szól a fáma.

Tóth Árpád és Lichtmann Anna házasságkötése sem ment gördülékenyen. A bizonytalan anyagi helyzet, a fix állás hiánya és a költő időnként kezelésre szoruló tüdőbetegsége késleltette a frigyet. Hat évig udvarolt szerelmének, sok szerelmes vers született ennek nyomán, mígnem végül 1917. május 10-én esküdtek meg. Nászútjukat természetesen Svedléren töltötték.