Hírek

A HUNOK KIRÁLYÁRÓL ÍRT VERSET A DEBRECENBE LÁTOGATÓ KIRGIZ KÖLTŐ

2022. december 21.

Széles mosollyal érkezett megbeszélt találkánkra, a Református Nagytemplom elé Nariste Alieva kirgiz költő, multimediális művész, aki a Petőfi Kulturális Ügynökség Magyar Írórezidencia Programjának köszönhetően egy hónapot tölt Debrecenben. November 25-én érkezett és karácsony után tér vissza otthonába, a kirgiz fővárosba, Biskekbe, ahol média és kommunikáció, illetve kreatív írás kurzusokat tart az Ala-Too Nemzetközi Egyetemen. 

Debrecen egy kicsit hasonlít is a húsz évvel ezelőtti Biskekre – magyarázta a nagy hidegre tekintettel, egy forró kapucsínó mellett: csendes, békés hely, a kis városkák lenyűgöző hangulatával, az európaiakra jellemző remek építészeti megoldásokkal – mutatott ki a Piac utcára, ahol már több épületet is lencsevégre kapott, s ahol már belevetette magát az adventi forgatagba is.  A Szent Anna-székesegyházban is megfordult, mint mondta, lenyűgözte az orgonajáték és a gyönyörű festmények és a Nagyerdei park kacsáival is összebarátkozott. 

Húsz évvel ezelőtt járt Magyarországon, most azonban több ideje volt elmélyedni a helyi kultúrában, történelemben, amiről a nagy földrajzi távolság ellenére egyébként is meglepően sokat tud. Hun királyunknak, Attilának egy verset is dedikált – mesélte, s már sorolta is, milyen közös szavakban osztozunk a kirgizekkel: alma, anya, apa. 

Művészcsaládban nőtt fel, édesapja fényképészeti igazgató volt és imádta a könyveket, talán innen jön az a mindent egységben látó szemlélet, ami a sajátja. Verseiből festményeket, videós tartalmakat is készít, kiállításaival pedig járja a világot: Németországban, Oroszországban és Amerikában is találkozhattak már alkotásaival, s az sem hátrány, hogy verseit angolra is fordítják, ezzel ugyanis sok kapu kinyílt előtte.  

„Számomra a költészet kommunikáció az univerzummal, Istennel, a lelkemmel” – magyarázta. Olyan művészember ő, aki mindenben igyekszik a szépséget megtalálni, első kötete is tulajdonképpen ennek a lenyomata – mutatott rá az ajándékként átadott orosz nyelvű kötetre, ami angolul az Under the Abyss of Time címet viseli. Ebben a kötetben felnőtté válásának történetét, művészi útját, a szovjet éra időszakát rajzolta meg. Csak úgy hívja, „Fekete Könyv”, s bár igyekszik az élet napos oldalát szemlélni, mint mondja, a köztudatban úgy él, mint aki sötét verseket ír. Nagy kedvencei közé tartozik Poe és Baudelaire, imádja az amerikai irodalmat, a klasszikus zenét, és odavan Mészáros Mártáért is, aki fiatalkorát Kirgizisztánban töltötte – hívta fel a figyelmet, de minden inspirálja, amivel csak találkozik. 

Termékeny időszakot él meg – árulta el. Hamarosan megjelenik a „Fekete Könyv” párja, „Fehér Könyve”, amely a sors viszontagságának ellenében, a fény diadaláról fog szólni, s kiadásra vár egy másik műve is, ami traumákon átesett nők történetét örökíti meg. 

Van egy kulturális weboldala (www.culturanomada.org) is – mesélte lelkesen és egy alapítványt is indított Cultura Nomada néven, amelyen keresztül fiatal alkotóknak is segít. 

Vonzódik a nem mindennapi dolgokért, például a halott nyelvekért, régebben a latinnal hadakozott, mostanában pedig szanszkritül tanul. „Már gyerekkoromban is élveztem, hogy létrehozhatok egy saját nyelvet, amit senki sem ért” – mesélte nevetve. 

Karácsonyig feltérképezi a várost – ígérte, a Nagytemplomban, a Déri Múzeumban és a Csokonai Fórumban már járt, utóbbiban sziporkázó operettünket, a Mágnás Miskát nézte meg, annak pedig különösen örült, hogy a Kölcsey Központban kedvenc zeneszerzői: Johann Pachelbel, Bach, Liszt és Csajkovszkij darabjait is megszólaltatták a Kodály Filharmonikusok. 

Természetesen az alkotásra is szánt időt debreceni tartózkodása alatt, a cívisváros, a magyar légkör ihlette két versét az alábbiakban közöljük: 

Winter in Debrecen 

Soft and cosy 
Are the twilights of the winter, 
Silk and velvet are the stars. 
In the daylight I enjoy 
to ample in the Center, 
Meditate under the deep blue sky.
I draw the lines of latitude from pansy fields, 
To Petofy street and back to Christmas larks. 
In the daybreak rainbow from the window,
Sends me greeting from the spring of life. 
Smells and bells of the cathedral 
Wake me up for better contemplation 
Of the rhymes under the mellow lights.

Inception

76 666 days have passed,
And I was caught in the loop of time,
Thrown back to where it all began
— Inception of maturity.
 
The distant past unraveled
The ancient call
To riddle the secrets of individuation.
Virile spirit of
Gladius Mundis
Gladius Dei
Attila Dei.
 
In the season of Advent
I crossed the sky
Form the land of the ravens To the city of doves.
The candle of prophesy 
Is still alive,
Lightning the fire of faith 
Of those who worshiped
Celestial bodies:
The Sun
The Moon,
And the Sky.
 
From the Central Asian Steppes 
To the Western Hemispheres,
Through ancient dust
And smell of hooves,
The sultry blood of ancestors arise.
Equestrian masters,
Great qams and shamans, Invincible warriors,
Valiant leaders,
Glorious nomads,
The riders of heaven,
The Huns divine.

Fotók: Miskolczi János