Hírek

„KETTŐN ÁLL” – A ZENE ÉS A SZÖVEG HÁZASSÁGA A DIN-EN

2025. november 04.

A zene és a dalszöveg kapcsolata olyan, mint egy házasság: két külön világ találkozása, amely csak akkor működik igazán, ha képesek egymást felemelni. A dallam a test és a ritmus, a szöveg a lélek és a gondolat – s ha harmóniába kerülnek, megszületik az a csoda, amit egyszerűen csak dalnak hívunk.

E gondolat szellemében zajlott idén a Debreceni Irodalmi Napok, amelynek fókuszában a dalszöveg és a zene kapcsolata állt. Csörsz Rumen István előadásában a régi magyar énekelt vers hagyományáról beszélt, és arról a finom egyensúlyról, amely a szöveg és a dallam között feszül. Felvetette a kérdést: a szöveg jelentését szolgálja-e a zene, vagy a zenét szolgálja a szöveg? A reneszánsz korban ez a költői praxison keresztül nem adatolható egyértelműen – mondta –, mégis a korszak nyersanyagait használnunk kell, ha ma bármit is el akarunk belőle játszani. Poétikai szempontból ettől nemigen mentesülhetünk.

Rámutatott arra is, hogy amikor a szöveget csak olvassuk – ahogy ők akkoriban nem tették –, ezek a kérdések nem merülnek fel. A valódi problémák akkor jelentkeznek, amikor az ember egy strófát el akar énekelni, hiszen ezáltal tér vissza a jelenkori popularitásba. Az ilyen énekek azonban nem előadásra szánt darabok, hanem inkább a belső felidézés eszközei – ahogy Arany János is harminc év távlatából idézte fel a debreceni diákélet dalait, amikor végre gitárhoz jutott.

Ezt követően Fazekas Gergely zenetörténész Zene és szöveg viszonya: jelenetek egy házasságból című előadásában a két műfaj bensőséges, olykor viharos, ezeréves kapcsolatát járta körül a fregorián énekektől Taylor Swiftig. A téma a későbbi kerekasztal-beszélgetésen is tovább bontakozott, ahol Csörsz Rumen István, Fazekas Gergely és Kemény Zsófi költő-dalszövegíró osztották meg tapasztalataikat, Fodor Péter moderálásával.

A beszélgetés során szó esett a dalírás tudattalan folyamatairól, a tánctípusok zenei megjelenéséről, és arról is, hogy sok vers egyszerűen „ellenáll” a megzenésítésnek. Érdekes nézőpontként merült fel az is, hogy a magyar nyelv saját ritmikája miatt nem mindig illeszthető idegen dallamokra – hiszen minden nyelvnek megvan a maga zenei lüktetése.

A Debreceni Irodalmi Napok idei rendezvénye tehát nemcsak a zene és az irodalom kapcsolatát vizsgálta, hanem azt a finom, emberi folyamatot is, ahogyan a szó és a hang egymásra talál. Mert ahogy egy jó házasságban, úgy egy dalban is az a legszebb, amikor a felek nem uralni, hanem kiegészíteni akarják egymást.

Puskás István alpolgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a dalszöveg sokáig lenézett műfajnak számított, holott a mindennapi kultúra egyik legerősebb közvetítője. Különösen értékesnek nevezte, hogy a Debreceni Irodalmi Napok idén egy ilyen, látszólag popkulturális jelenséget állított a figyelem középpontjába. Mint mondta, nem tudni, sikerül-e átpozicionálni a dalszöveget az irodalmi diskurzusban, de maga a párbeszéd, és a felvetett kérdések, már önmagukban előremutatóak.

Fotók: Miskolczi János