A KULTUSZ ÁPOL ÉS KITAKAR

2023. Április 13.

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából az Alföld folyóirat szerkesztősége meghívásos költőversenyt hirdetett. A felkért kortárs szerzőket olyan pályaművek elkészítésére biztatták, amelyek megidézik és élővé teszik Petőfi Sándor versvilágát.

A díjátadó április 12-én 17 órától a MODEM-ben tartották. Mint arról előzetesen hírt adott az Alföld folyóirat, az első díjat Falcsik Mari költő, műfordító, a második díjat Kukorelly Endre író, költő, a harmadik, megosztott díjat pedig Nádasdy Ádám költő, műfordító, egyetemi tanár és Markó Béla író, szerkesztő kapta.

A díjátadó után Falcsik Mari, azaz a költőverseny első helyezettje, Bényei Péter és Margócsy István, Lapis József moderálásával Petőfi életművének hatásáról beszélgettek.

A kultusz, amely kitakarja a verseket

Margócsy István úgy fogalmazott, Petőfit egy csodálatos aura lengi körül, amely egyrészt angyali, érinthetetlen magasságokba röpíti, másrészt az elterjedt nép fia kép miatt az irodalommal különösebben nem foglalkozóknak is az az illúziója lehet, hogy mindent tudnak róla. Például tudni vélik, hogy melyik debreceni dombon van eltemetve lovával együtt – mesélte nevetve.

Ugyanakkor probléma, hogy a titokzatos vagabundusnak nem a versei érdekesek, hanem a figurája, annak a szimbolikus jelentése – hívta fel a figyelmet. Ehhez csatlakozott Kukorelly Endre is, aki szerint a szociológiai aspektus helyett nagyobb figyelmet kellene fordítani az életműre.

Végtelen sokféleség

Margócsy szerint a költőben a többarcúsága a legizgalmasabb: legalább négy ars poeticát tudott a magáénak, amelyek adott esetben ellent is mondtak a néppel tűzön-vízen át képnek.

„Minden programja szerep, olyan volt, mint egy színész, mindent immanensé tudott tenni” – erősítette meg Kukorelly Endre.

Bényei Péter a meseiséget és az egyszerűségben rejlő komplexitást emelte ki Petőfi erényeként, Falcsik Mari pedig üdvözölte, hogy a folklor része lett, s a legkülönfélébb formában élnek velünk versei.

Fotók: Miskolczi János