ÉLNEK-E A MŰVEI, HAT-E MÉG CSOKONAI?
Debreceni hírek
2023. január 27.
A 19-20. század fordulóján olyan sokan ragadtak pisztolyt vagy kardot becsületük megvédése érdekében, hogy egyenesen párbajlázról, mániáról, párbajpestisről beszélt a sajtó. Jó modor, finom ízlés és lovagiasság – ezek voltak az ismérvei a 19. században megszületett úriember típusnak, akik a hagyományos lovagi értékrend átmentésével igyekeztek a nemesi rendhez hasonlítani. Így történt, ha valakinek belegázoltak a lelki világába, ugyanúgy nem hagyhatta megtorlatlanul, ahogyan azt egy lovag. Amennyiben szemet huny ugyanis, gyávának tűnik. Ennek köszönhető, hogy a párbajozás még akkor is dívott, amikor már törvény sújtotta az eljárást, s mi tagadás, magát Ady Endrét sem kerülte el az úri huncutság.
Ady joghallgatóként
A bohém életviteléről közismert poéta összesen kétszer ragadott kardot, s azt mindannyiszor a cívisvárosban tette. Elsőként 1898-ban Kemény Emil nevű egykori zilahi iskolatársával, jogász barátjával csapott össze. Hogy miért került tettlegességre a közöttük feszülő ellentét arra – minthogy az eset nagy titokban zajlott, elkerülve a törvényes következményeket – pontosan nem derült fény. „Az ügyről nincs semmi dokumentum, a lapokban sem találjuk nyomát” – írta Kovalovszky Miklós, aki szerint mindössze ifjonti hősködésről lehetett szó, lévén, hogy a két atyafi később olyan szoros barátságot ápolt egymással, hogy a Darabos utca 33. szám alatt együtt bérelt szobát is.
Résztvevők a Darabos utcai Ady-emléktábla leleplezése előtt 1927-ben
A legfontosabb adalékot az esethez a költő öccse adja:
„S általában véve élénk részt vesz az akadémiai élet mindenféle vonatkozású dolgaiban, s ez élénk részvétel és közszereplés hozta magával első lovagias ügyét, melyet fegyverrel intéz el.” – írta utalva a költő zilahi diáktársadalmi tevékenységére.
Ady Lajos arról is beszámol, hogy némileg egyenlőtlenek voltak az esélyek, hiszen a pennát ugyan ügyesen forgató Ady kardot még nem látott előtte, ellenben Emil nagy kardforgató hírében állt.
„Kardpárbajt vívtak, melynek során kitűnő vívó ellenfelétől mellén és jobb karján jelentékenyebb vágást kapott Bandi, kinek életében akkor volt első ízben kard a kezében.”
A párbaj pontos időpontja sem ismert, a már korábban hivatkozott Kovalovszky szerint valamikor november közepén történhetett, Ady ugyanis a következő levelet címezte édesanyjához 25-én:
„Én itt magamra voltam hagyva, belevittek akaratomon kívül egy párbajba, mely sokba került, szóval adósságba vertem magam. Ezeket nekem kell fizetnem. Azért kijelentem, hogy most - utoljára kérem édesanyám segítségét…” – írja, s ugyan ígéretét nem tartotta be (ezután is többször kért anyagi segítséget), az sokkal érdekesebbnek tűnhet, miért került mindez pénzbe. Pedig a válasz elég prózai, a párbajsegédek sokáig tanakodtak a kocsmában, s közben lecsúszott egy-egy ital is, melynek költségeit Ady számlájára írtak.
A költő hamar felépült könnyű sérüléséből, s mit ad Isten, 1899 elején Egy lövés után címmel olyan cikke jelent meg, amelyben már a párviadalok ellen lép fel:
„A kávéházak asztalainál ismét a 4-es szám kezd dominálni. Négy szigorú arcú úriember ül egy asztal körül. Ezek az urak élet és halál urai, ezek az urak párbaj-segédek. Egy-egy végzetes párbaj nem hogy józanabbá tenné a lovagiasság beteg embereit, de mintegy lelkesíti, belelovalja őket a vérontásba, hogy egész világ lássa: milyen szent előttük a becsület s milyen olcsó az élet... Szóval a párbajmánia ismét dühöng.”
Ady telefonál a Debreczeni Reggeli Újság szerkesztőségében
Érezhette a helyzet iróniáját, hiszen néhány sor után megköveti magát, így folytatja:
„Hát mit se tehetünk e ragályos kór ellen, melyet elvben mind elvetünk, kenyérszegéskor mind elősegítünk?”
Hiába a nagy felháborodás, hiszen egy év sem telik el, s máris egy másik párbajban találja magát. Ezúttal Geréby Pál tartalékos huszártiszt-helyettessel akasztotta össze nem létező bajszát. S minthogy az eseményről a sajtó és a rendőrség is tudomást szerzett, sokkal behatóbban ismerjük az esetet. "Ady lapja", a Debreczen is beszámolt az 1899. május 4-i történésekről:
„A péterfiai tornacsarnokban ma reggel 9 órakor véres kardpárbaj folyt le. Egy hírlapíró és egy tartalékos huszár tiszthelyettes állottak szemben. Karddal intéztek el egy összeszólalkozást, s az eredmény mindkét részről szomorú. Geréby Pál tartalékos tiszthelyettes tegnapelőtt egy színházi összeszólalkozásból kifolyólag provokáltatta Ady Endre hírlapírót, lapunk belső dolgozótársát. Az ügyet békés úton nem lehetett elintézni, a megbízottak fegyverbírósági döntés folytán kardpárbajban állapodtak meg. Ady Endre megbízottai Falk Richárd és Sipos Béla, Geréby Pálé pedig Dalmy Barna és Rásó János voltak. A felek rendkívül hevesen csaptak össze. Mindjárt az első összecsapásnál megtörtént a sebesülés. Ady Endre a fején kapott egy vágást, Geréby szintén. A párbaj után a felek kibékültek. Állapota mindkettőnek elég súlyos, de komoly aggodalomra nem ad okot.”
Ady törzshelye Debrecenben, az Angol Királynő Szállóban a Bunda étterem volt
Ahelyett, hogy a „békés módon nem lehetett elintézni” passzuson fennakadnánk, inkább nézzük meg, mit értett a lap provokáció alatt.
A kettejük között kialakult feszültséget az okozta, hogy a „beborozott” Ady a Csokonai Színházban Geréby Pál bérelt helyét foglalta el, a később érkező férfi pedig értelemszerűen szóvá tette ezt. A költő ugyan bocsánatot kért kétszer is, de maradt korábbi helyén, s harmadik alkalommal hozzátette, ha nem tetszik az eljárás a tiszt úrnak, áll rendelkezésére. S Geréby, a rutinos párbajozó, remek kardforgató, állt.
Ady Lajos így írt róla:
„Geréby Pálnak – öles magasságú szép szál ember volt – kipróbált vágása volt az ú.n. leskalpolás. Mint Nagyszebenben állomásozó huszártiszt egy bokros lovagias ügyben rendén három szász tiszttel verekedett meg, s mindegyik a fején kapott tőle vágást. A leskalpolástól Bandit is csak hosszú dús haja mentette meg.”
De idézzük fel Ady bíróság előtt tett vallomását is:
„1899. május 1-én színház előtt beborozván, a színházban Geréby helyére ültem le… Geréby, amint bejött a színházba s engem a helyén talált, azt mondta, hogy különösnek tartja, miszerint bérelt helyét elfoglalom, mire én bocsánatot kértem, s mire ő azt válaszolta nekem, hogy rendben van a dolog, leült a mögöttem lévő sorban egy üres székbe. Én kijelentésében gúnyt vélvén, az első felvonás után a körülülők hallatára azt mondtam Gerébynek, hogy ha nem tetszik az eljárásom, rendelkezésére állok… Én Gerébytől 4-5 nap alatt gyógyuló sérelmet szenvedtem, de hogy Geréby a sérülését honnét kapta, azt nem tudom.”
Mi igen, Geréby a sebet önmagának okozta, egy támadás alkalmával ugyanis olyan gyorsan húzta vissza a kardját, hogy fejbe kólintotta magát. Ady évekkel később azonban mondjuk úgy, hogy máshogy „emlékezett” az esetre, s nem mellesleg megenyhült párbajtársa iránt is, Brüll Adélnak így írt Párizsból: „Holnap kapok egy új magyar barátot, Geréby Palit, aki Debrecenben a fejem összekaszabolta, de én is az övét. Derék fiú. Mulatni jön Párizsba.”
Kíváncsi Illiék szalonja, a falon egy fotó Adyról
Az esetről a legnagyobb debreceni rajongójának, a titokzatos Kíváncsi Illinek is „beszámolt” homályosan: „Magamnak és magamban éltem. Szenvedtem a szülői könnyek miatt, melyek egy nehéz, félreismert pályára lépett fiúért hullottak, ki a szívéért, ideáljáért eldobta a tucatjövőt, mely mindent megadhat, csak a szívet hagyja üresen. S az emberektől?... Csak sebeket kaptam. Ha kedvem volna triviális lenni, azt mondhatnám: nem csak a szívemre, a fejemre is.”
Kapott, méghozzá elég nagyot. A párbajt követő második napon, május 6-án a Debreczen így írt állapotáról:
„Ady Endre, lapunk belső dolgozótársa, kinek csütörtökön reggel kardpárbaja volt, hétfőn ismét elfoglalja helyét szerkesztőségünkben. Kezelőorvosa, dr. Altmann Béla véleménye szerint mivel sebláz nem állott be, minden bajon túl van. Munkatársunk állapota iránt különben városszerte nagy a részvét. Szerkesztőségünkben egész nap cseng a telefon – kérdéseket intéznek hozzánk állapota iránt. A beteget különben elárasztják küldeményekkel, s ezek között nagy szerepet játszik az erősítő bor és cognac. A beteg poéta ezen az úton is köszöni az ismerőseinek és jóakaróinak szíves érdeklődését.”
A nagy nyilvánosságot kapott párbaj ügyében végül 1899. augusztus 17-én született bírósági ítélet. A Debreceni Királyi Törvényszék Ady Endrét öt, Geréby Pált pedig nyolc nap letöltendő államfogház büntetésre ítélte, valamint a bűnügyi költségek kifizetésére. Geréby elfogadta az ítéletet, Ady viszont fellebbezett. A debreceni királyi tábla december 27-én helybenhagyta az ítéletet.
Mivel közben Ady Nagyváradra költözött, a tábla ítéletét a váradi törvényszék hirdette ki előtte 1900. május 9-én, amit a Kúria jóváhagyott. Ady a párbaj miatt összesen öt napot ült 1902. július 20. és 25. között a szegedi fogházban.
Forrás:
Fotók: mandadb.hu
Debrecen irodalmi közösségének hivatalos oldala
© debrecenliterature.hu Minden jog fenntartva! Adatvédelem
