Hírek

DEBRECENI EGYPERCESEK EGY ÓRÁBAN

2022. november 10.

Az elmúlt két évben három kötete jelent meg a Streets of Debrecen projekt gazdájának. 2020-ban az Isten átnyúl a farmeron című fanzine-ja keltette fel az irodalomrajongók figyelmét, szeptemberben látott napvilágot Debreceni cívisházak és lakóik nyomában című, Harangi Attilával közösen készített kötete, amin még meg sem száradt a nyomdafesték, amikor újabb könyvvel állt elő, a Debreceni egypercesekkel. Utóbbit mutatta be Löki Viktor népes közönség előtt október 10-én a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. A szerzőt Juhász Tibor költő, a kötet szerkesztője kérdezte. 

Löki Viktor elárulta, a Streets of Debrecen nélkül nem jutott volna el odáig, hogy ismeretlenekkel álljon szóba, ez a projekt segítette ahhoz is, hogy megjöjjön az önbizalma az íráshoz. A három könyv annyiban kapcsolódik is egymáshoz, s a Streets of Debrecenhez, hogy mindegyik játszótere a cívisváros, ettől pedig később sem tágítana – szögezte le. 

Mint mondta, kételyei az új kötet kapcsán leginkább onnan jönnek, hogy a könyv történeteinek jelentősebb része rekonstruált párbeszéd, elhagyta a diktafont annak életszerűtlensége miatt és amellett döntött, hogy emlékezetére hagyatkozva idézi fel a beszélgetéseket. Mivel ezek a történetek nem felelnek meg az interjúkészítés feltételeinek, nem egy riport-, hanem egy képeskönyvkönyvről van szó – adta meg új kötetének műfajiságát.

„Nem azt kérem tőletek, hogy higgyétek el, hogy pontosan így történtek a párbeszédek, ahogyan le vannak írva, azt kérem, hogy higgyétek el, hogy a párbeszédek tartalmán nem változtattam. Ha anekdotikus szinten kezeljük ezeket, akkor remélhetőleg közelebb visznek minket a városhoz. Vannak kételyeim, persze, ezért is hangsúlyozom annyira, milyen szemmel nézzétek ezt a könyvet, hogy megbocsátsátok nekem az esetleges gyengeségeket" – mesélte nevetve a szerző. 

A cím kapcsán elmondta, több ponton is igyekezett kapcsolódni az örkényi abszurdhoz, az anekdoták jelentős részében ott van a kis magyar valóság, ezért se érezte túlzónak az utalást. Debrecen nem legtipikusabb arcát mutatja be a kötet, a város perifériája az, ami nagyobb hangsúlyt kap benne. Nem meggyőzni akarja olvasóit, hogy felkeressék a könyvben szereplő városrészeket - hangsúlyozta. „Azért szerettem volna megmutatni ezeket a városrészeket, mert egyszerűen szeretem azokat” – fogalmazott. 

A keret mindig a blog marad, a fotózás az elsődleges, mert azok állítják fel a díszletet, amiben a párbeszédek megtörténnek – magyarázta, ezek a vadhajtások, mellékprojektek ugyanakkor organikusan következnek belőle.

A beszélgetés végén terveiről is mesélt: tovább kívánja írni a Debreceni egyperceseket, a cívisházas projektük folytatásának most fektetik le a kereteit, az ötvenéves Petőfi téri magasház születésnapja alkalmából pedig jövőre egy nagy volumenű „ajándékkal” készülnek majd a debrecenieknek.

A teljes beszélgetést itt tudják meghallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=tJuB3IlTPuE

Fotók: Miskolczi János