DEBRECENIEK ÉS NAGYVÁRADIAK EGY KÖNYVBEN!

2021. november 27.

A Győri L. János és Győri Katalin által jegyzett darab története 1660-ban, Debrecenben játszódik, s három nap eseményeit eleveníti fel: miután a török seregek elfoglalják Váradot, és a menekülők egy része, köztük a református iskola közel száz diákja és tanára itt keres menedéket.

A dráma fő kérdése az, hogy a debreceniek hogyan döntenek ebben a nehéz helyzetben, befogadják-e a menekülő nagyváradiakat, vagy elutasítják a kérésüket?

"Ez a kötet azért érdekes, mert megidéz olyan emlékezeti toposzokat, elbeszéléseket, amelyeket Debrecenhez és a Kollégiumhoz kötünk, s nem csak felidézi, de nagyon is aktuálissá teszi ezeket. Debrecen város megmaradása nem volt annyira egyértelmű a történelem során, kiszolgáltatott helyzetben volt, épp ezért a debreceniek emlékezetében meghatározó elem az, hogy Debrecen megmaradását az áldozat biztosítja" - magyarázta Baranyai Norbert a kötet bemutatóján, 2021. novemberében.

De van egy másik aspektusa is, ami a kálvinista hagyományok felől értelmezhető - mutatott rá. Debrecen megmaradása az isteni kegyelemnek is köszönhető. A dráma egy éles vitát hoz az olvasó elé: fogadjuk be a rászorulókat a nehéz helyzetben? A város főbírája a felebaráti könyörületért érvel, a másik oldal, a kollégium vezetője, Lippai Sámuel első körben viszont elutasítja a kérelmet a nagy nélkülözés miatt.

A második felvonás a hezitálás következményeit mutatja be. A hezitálás egy olyan bűnként értelmezi a főszereplő, ami után vezekelni kell, meghozzák az áldozatot, de késedelmesen. A második felvonásban a főhős megpróbálja helyrehozni ezt a vétkét.

"Ez a darab úgy érvel a hagyományok fontossága mellett, hogy közben nem hallgatja el a kételyeket, az önkritikus kérdéseket, egyéni és közösségi önvizsgálatra is késztet bennünket a szüntelen reformáció jegyében" - hangsúlyozta Baranyai Norbert.