ÉLNEK-E A MŰVEI, HAT-E MÉG CSOKONAI?
Debreceni hírek
2022. Április 06.
1967 és 1983 között élt Magyarország és az NDK között egy egyezmény, amelynek értelmében magyar fiatalok kimehettek dolgozni, szakmát tanulni. Körülbelül 40 ezer ember fordult ebben az időszakban az NDK-ban.
(Fotók: Miskolczi János)
Kétféle tapasztalatot ismerhetünk, két egymásnak némileg ellentmondó narratívát ezekből az időkből, az egyiket debreceni írónktól, Tar Sándortól, a Tájékoztató című szociografikus novellájából, amelyben egy megnyomorított életről, egymástól elszigetelt emberek közös magányáról ír, a deviancia legkülönbözőbb, legbrutálisabb módjairól vall.
Egy másik narratíva szerint azonban az NDK-nak volt egy másik oldala is, hiszen ahogyan arról a Tar-hagyatékot ápoló Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese is beszámolt, sokan egy teljesen más világot tapasztaltak meg: voltak, akiknek valóban egy karrierlehetőséget és egy elvadult szabadságot jelentettek az NDK-s évek.
Ez a narratíva elevenedik meg tulajdonképpen a DESz24 udvarán nyílt kiállítás fotóin, amelyeket még az író kért egykori NDK-s barátaitól.
Mosolygó fiatalok kezükben sörrel, bulizó, zenélgető férfiak hanyagul elterülve egy motorháztetőn, akár egy hippiközösség... Ez is az NDK volt, még ha nem is a Taré.
Mégis miért fontos a szerző szempontjából? Itt kezdett el először komolyabban prózát írni, nagyon sok olyan pontot kínál ez a világ, ami egész életét végigkíséri.
- Aki elolvassa Tar Sándor tájékoztatóját, a novelláit, a levelezéseit, azoknak ezek a fotók beszélni kezdenek, különleges átváltozáson mennek keresztül. „Ott van” valamennyi képen Tar Sándor, mégsem találjuk meg, hiába nagyítjuk a képeket, egyszerűen azért, mert szemmel nem látható – fogalmazott Lakner Lajos.
Hogy mégis mivel látható, azt az igazgatóhelyettes nem árulta el, inkább ránk bízta mindezt.
© debrecenliterature.hu Minden jog fenntartva! Adatvédelem