Hírek

IGAZI MELIUS-RITKASÁGOKAT LÁTHATTUNK A REFIBEN

2022. december 16.

A Melius Juhász Péter Emléknapok záró alkalmát egy emlékülés koronázta meg, melyen könyvbemutatók, egy vissza nem térő kiállítás és egy, a meliusi emlékművet körüljáró kerekasztal-beszélgetés is várta az érdeklődőket december 16-án a Debreceni Református Kollégium Kistanácstermében. 

Négy-ötéves projekt eredménye a Hitviták és könyörgések című Melius-kötet, amely idén látott napvilágot, s melybe négy olyan Melius-munka is található, ami vagy egyetlenegy példányban vagy annyira ritkán fellelhető, hogy még a kutatóknak is komoly erőfeszítésbe kerül, ha eredetiben szeretnék olvasni – mondta Oláh Róbert, a kötet szerkesztője. 

Ismertette, az első munka a katolikus tanításokat vitatja, cáfolja, a második az evangélikusoknak készült, a harmadik és a negyedik pedig két antitrinitárius ellenes írása Meliusnak, amelyhez csatlakozik egy előtanulmány is. A kötet kapcsán Melius munkáinak fordításairól, a reformátor „arcképéről”, nyelvi leleményeiről, egyházépítő tevékenységéről, életművének recepciótörténetéről és örökségéről beszélgetett Imre Mihály, Heltai János, Oláh Róbert, Szabadi István, Baráth Béla, Fekete Károly, valamint Csorba Dávid moderátor. 

Öt tárlatból álló kiállítás is készült erre az alkalomra, melyen azokat a köteteket láthattuk egyben, amelyek Meliushoz kötődnek, köztük a reformátor halálának időpontjáról fellelhető egyetlen hiteles forrást tartalmazó kötetet, az antitrinitárius tanítások ellen született munkáit, csonkán maradt Szentírás-fordítását, prédikációit, Herbáriumát, valamint egyéb, Melius kezében járt igazi kincseket. 

A rövid tárlatvezetés után Fazakas Gergely Tamás a legendák világába kalauzolta a jelenlevőket. 

Mint mondta, a nemzeti és protestáns emlékezetkultúrát kutatva figyelmes lett arra, hogy az utóbbi bő félévszázadban nem foglalkoztak a Líciumfa történetével, közéleti és egyházi szereplők és a művelődéstörténeti szereplők is csupán az emléktáblán található legendát mondták újra, a Líciumfa szimbólumát értelmezték. 

Fazakas Gergely Tamás előadásában feltárta a legenda kialakulását, előzményeit és forrásait, összefoglalta, hogy a Líciumfa miként formálódhatott informális, majd hivatalos emlékhellyé, áttekintette hogyan alakulhatott ki a ma ismert legenda egy korábbiból (azaz mit jelent, hogy a Líciumfa nemcsak emlékhelynek, de emlékezethelynek tekinthető és értelmezhető a lokális és felekezeti identitás szempontjából). Megvizsgálta, változott-e a legenda kialakulása óta, születtek-e reakciók, beindult-e a katolikus ellenemlékezet mechanizmusa, valamint azt is, miként applikálják a legendát a mai szerzők, városi, egyházi vezetők, debreceniek és nem debreceniek. Nem utolsó sorban pedig körüljárta a Líciumfa irodalmi és képzőművészeti ábrázolásait is. 

Az emlékülés utolsó felvonásában négy nemrégiben megjelent kötetet ismerhettünk meg: Bozzay Réka Intézménytörténeti kapcsolatok: Debrecen és Hollandia, Posta Anna Neolatin bibliai költészet a 16-17. századi Magyarországon, Móré Tünde Utazás és hírnév: Wittenbergi magyar diákok latin nyelvű búcsúztatóversei, valamint Keresztesi József Numo-théka című munkáját. 

Fotók: Miskolczi János