Hírek

IVAN KARAMAZOV MEGMÁRTÓZOTT A DEBRECENI KULTÚRÁBAN

2023. június 27.

Kolozsvár, Zilah, Marosvásárhely, Bukarest – városról városra költözik, a szerelem az, ami egyre csak űzi Demény Péter írót, költőt, aki közösségi oldalán Ivan Karamazovként közli verseit. Illetve nemcsak a szerelem: Debrecen is felkerült a térképére, a szerző ugyanis egy hónapot töltött a cívisvárosban a Magyar Írórezidencia Program keretében. 

Pezsgő időszakot kapott el, júniusi tartózkodása alatt startolt el az Ünnepi Könyvhét, a Színházi Olimpia, s ekkor rendezték az Irodalom és Múzeumok Éjszakáját is. 

Mint mondta, már több mint húsz éve annak, hogy elidőzött a cívisvárosban, de akkoriban nemigen tüzelte fel, s voltak bizonyos előítéletei is. 

„Egy olyan erdélyi marhaság élt a fejemben, hogy ahol nincsenek dombok és folyók, az nem is lehet érdekes” – mesélte nevetve. Azóta természetesen sokat változott ő maga, s a város is – tette hozzá. Még messze van Debrecen a nagyvárostól, de éppen ez benne a vonzó, különösen annak, aki egy metropoliszból jött. Tavaly szeptemberben ugyanis Bukarestbe költözött, a Matca című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozik a román fővárosban. 

„Bukarest egy igazi nagyváros, nyüzsgő, zajos, itt viszont nagy csend van, a forgalom pedig a békeidőket idézi. Meg is jegyeztem, hogy tulajdonképpen Debrecenben nem is kell vezetni” – magyarázta. 

A barátnőjével együtt érkezett a városba, felkeresték együtt a Déri Múzeumot, a Református Kollégiumot, a Szabó Magda Emlékházat, sétáltak a Nagyerdőn, belekóstoltak a Színházi Olimpiába, és végig követték a Debreceni Ünnepi Könyvhét programkínálatát is, sőt, a zárónapon be is mutatta legújabb, Zsiléta című regényét. 

„A város fölött és mellett élünk, és ez a csend és a nyugalom jót tesz ennyi időre” – mondta; azért hozzátette, nem biztos, hogy szeretne is itt élni, „de így, laboratóriumilag pompás”. 

Minden nap ír, új kötettel szeretne előrukkolni, mellyel nem kisebb célja van, mint az erdélyi krimiirodalom megteremtése. Most körmöli a negyedik novelláját, melynek főszereplőjét, akárcsak a többijét egykori matek tanárnőjéről mintázta – árulta el. 

Nem erőltette a nagy találkozásokat, de így is sok ismerőssel összefutott: együtt vacsorázott Szirák Péterrel, kávézott Áfra Jánossal és Kálai Sándorral, összefutott Dimény H. Árpáddal, Herczeg Ákossal, Juhász Tiborral és Lapis Józseffel is. 

„Annyira jól esett ez az egy hónap, hogy eldöntöttük, ezentúl arra fogunk gyűjteni, hogy minden évben egy hónapot más városban töltsünk. Prága, Dublin, Pest, mindegy, csak kiszakadni otthonról. Ilyen szempontból szerencsések vagyunk, mert gyakorlatilag bárhonnan tudunk dolgozni a barátnőmmel.”

Verseket is írt Debrecenben, Debrecenről, ezekből közlünk az alábbiakban hármat:

Nyugalom

Úgy jöttem ide, hogy majd

jó lesz, és most minden

este éjfél előtt fekszem, miután

végigbarangoltuk a várost. Debrecen

szép, bennem meg a sírás emelkedik,

holott jó lenni jöttem. Talán a nyugalom

ára, mindenesetre nélküle

nem lehet. Hülye sláger, de

mondom: vele sem.

Borda 

Mennyi rémület, ahogy

megérkeztünk, mintha

még sosem jártam volna

itt, mintha nem egy magyar

város lenne, ahol beszélem

a nyelvet, s tán még a

világról is tudok ezt-azt. Borda

a gyomorban, szálka a szájban,

Isten a szelektált hulladékok

között. Nem értem, hol az

a képesség, amelyik mindent

érthetővé és elviselhetővé

tesz. A felnőtt ember, aki

tudja, mi az élet. Én csak

élem, fűrészélen egyensúlyozgatok.

Parkoló

Pedig mit sem változtak

a fekete szemek, sem más.

A szívem sem változott,

ha már folyton itt tartunk.

Valami mégis, mint amikor

egy idegen városban olyan

reménytelen parkolót találni.

Írta: Szilágyi Szilvia

Fotózta: Miskolczi János