ÉLNEK-E A MŰVEI, HAT-E MÉG CSOKONAI?
Debreceni hírek
2024. november 06.
A levél, mint irodalmi forma, hosszú történelmi hagyományra tekint vissza, és számos műfajban és stílusban jelenik meg, legyen szó regényekről, versekről, esszékről, vagy naplókról. A levelek mindig is izgalmas szerepet töltöttek be az irodalmi alkotásokban, mivel közvetlenül a személyes és intim hangulatot teremtenek az olvasó számára. Mint irodalmi eszköz számos funkciót elláthat, az elbeszélés előrehaladásának érzékeltetésétől kezdve a karakterfejlődés bemutatásán át egészen a szerző világnézetének, filozófiájának közvetítéséig.
A kortárs irodalomban természetesen a levél szerepe és megjelenési formája is jelentősen átalakult. Ahogy a kommunikációs szokásaink is változtak, a klasszikus levelet felváltották a digitális formák, mint az e-mailek, SMS-ek és különféle üzenetküldő platformokon folytatott beszélgetések. Ezek az új típusú levelek a modern ember életének és társadalmi kapcsolatrendszerének tükörképei, és számos új narratív lehetőséget nyitnak meg a szerzők számára is.
Az idei Debreceni Irodalmi Napok egy régi helyszínére, a Kölcsey Központban talált otthonra november 5-én. A rendezvénysorozat fő akkordját megnyitó kulturális alpolgármester, Puskás István is nosztalgikus hangulatba került elmondása szerint, hiszen, idézte fel, jól emlékszik még Nádasdy tanár úr 10-15 évvel ezelőtti műfordításokról tartott előadására a Bényi Galériában.
A Debreceni Irodalmi Napok a hagyományokhoz híven, tudományos tanácskozással indult, melynek témája a fent említett tematika, a levél volt, annak irodalmi művekben megjelenő formái és mindennapi életünkben betöltött szerepe, valamint alakulása az első levélregényektől napjainkig.
Bódi Katalin A levélregény poétikája és emberképe a kora újkorban címmel tartott előadásában egy 17. században íródott levélregény, A portugál levelek című alkotáson keresztül mutatott rá, hogyan olvasták akkoriban ezt a műfajt, milyen hatást gyakorolt a kor befogadóira.
Mint mondta, az első kiadásban a szerző névtelen maradt, és az olvasók sokáig azt hitték, hogy a levelek valódiak. A történet épp a hitelesség, intimitás és érzelmi mélység miatt lett híres és hatott sok más irodalmi műre.
A levélregény mint műfaj a 18. században virágzott különösen – tudhattuk meg – , és egy része jelentős erkölcsnemesítő szándékkal íródott. Az epistoláris regények célja nem csupán a szórakoztatás vagy a romantikus érzelmek közvetítése volt, hanem gyakran olyan erkölcsi tanulságok és társadalmi üzenetek átadása is, amelyek az olvasók számára útmutatást nyújthattak a helyes életvezetés, az önismeret, és az emberi kapcsolatok terén.
Az „erkölcsnemesítő” szándék aztán átalakult, Pierre Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című művében a levél az erkölcsnemesítés ironikus eszközévé válik, mivel a levelezés a manipuláció, az erkölcsi romlottság és a cselszövés eszköze lesz, szemben a műfaj hagyományos céljával.
A levelezést és annak tárgyi eszközeit a festészetben is előszeretett téma volt. A levelezés ábrázolása a festészetben gazdag szimbolikus tartalommal bír, és a különböző korszakokban más-más érzelmi és szellemi jelentéseket hordozott. Egy azonban közös, nagyon gyakran a nő reprezentációjára fókuszált, miközben a szerzők férfiak voltak.
Szilágyi Zsófia Móricz-kutató az író levelezésein keresztül közelített a szerzőhöz. Mint mondta az írónak érdekes viszonya volt a levelekkel, amelyeket regényeibe is gyakran beépített. Sokszor arra sem törekedett, hogy átírja a neki címzett írásokat, azokat „gátlástalanul” szóról szóra felhasználta munkáiban, máskor pedig csak cselekményesen adja közre annak tartalmát.
A Móricz-életmű kutatásában is fontosnak bizonyulnak a levelezései, az Érettségi bankett című műről például csak azokból derülhetett ki, hogy csak részben az író munkája, annak megközelítőleg felét Sebesi Ernő írta.
A digitális kommunikációs formák jelentősen átalakították a levelezési szokásokat és nyelvi megnyilvánulásokat. Guld Ádám a digilektusokról és a vigyorkodókról, emojikról, azok aktuális trendjeiről és szerepeinek változásairól tartott előadást.
A szépkorúak és a digilektusok, valamint az emojik közötti kapcsolat érdekes – mutatott rá. Mivel az idősebb generációk számára a digitális kommunikáció gyakran idegen vagy kihívást jelentő terület, addig a fiatalabb generációk számára a digilektusok és emojik természetes, szerves részei a mindennapi kommunikációnak. Azonban az idősebbek is egyre inkább részesévé válnak vagy szeretnének válni a digitális társadalomnak, és igyekeznek alkalmazkodni a modern kommunikációs formákhoz. A probléma, hogy ez majdnem lehetetlen, mire felveszik a fonalat, már egy újabb trend érkezik, emiatt folyamatos rajtuk a nyomás, hogy ne tűnjenek boomereknek – magyarázta a kutató.
Az egyéni előadások után egy panelbeszélgetés vette kezdetét, ahol Pataky Adrienn is csatlakozott a társasághoz. Tulajdonképpen az előadások témáit folytatták a mindennapi életre kivetítve: a technológiai átrendeződés megváltoztatja a gondolkodásunkat?
Pataky Adrienn szerint mindenképpen, teljesen másképp fogalmazunk attól függően, hogy kézzel írunk, írógépen vagy PC-n pötyögünk.
Érdekes jelenség továbbá, hogy megfigyelhető egy ellentrend, egy „lassítási folyamat” is a Z generáció körében, akik gyakran ragadnak papírt és tollat és zarándokolnak el a postára az utóbbi időben, és nem csak a retró élmény miatt...
Az Alföld szerkesztősége 2024-ben is odaítélte három kiváló szerzőjének az Alföld-díjat: Gergely Ágnes költő, Korpa Tamás költő és Juhász Tibor író, költő, szerkesztő kapta idén a rangos kitüntetést.
Gergely Ágnes a magyar és a világlíra hagyományaihoz kapcsolódó, a humort és az iróniát sem nélkülöző klasszikus veretességű költészetéért, az Alföldben közel 60 éve megjelenő verseiért; Juhász Tibor színvonalas és kockázatvállaló lírai és prózai munkáiért, az Alföldben közölt elmélyült és hiánypótló tanulmányaiért és kritikáiért, vitaanyagaiért, a folyóirathoz köthető beszélgetések moderálásáért; Korpa Tamás az emberi és a non-humán, a természeti és a kulturalizált képződmények találkozását, érintkezését, egymásba fonódását letapogató, hallhatóvá és lathatóvá tevő, különleges hangoltságú verseiért, valamint az Alföldben megjelent kritikáiért és interjúiért kapta a díjat.
A díjazottakat Áfra János, Lapis József és Herczeg Ákos méltatta, majd egy rövid portrébeszélgetés következett, melyet Fodor Péter moderált.
Írta: Szilágyi Szilvia
Fotózta: Miskolczi János
© debrecenliterature.hu Minden jog fenntartva! Adatvédelem