Hírek

KINYITOTTA KAPUIT A 95. DEBRECENI ÜNNEPI KÖNYVHÉT!

2024. június 13.

A könyves találkozások ünnepe

„A Debreceni Ünnepi Könyvhét évről-évre teljesíti azt a küldetését, hogy egy találkozási pontként segíti a könyv iránt elkötelezett szereplők találkozását. Ez egyrészt lokális ügy, hiszen a debreceni könyvbarátok, a könyv megszületésében résztvevő partnerek tudnak találkozni egymással, de egyúttal mindig részese az országos Könyvhétnek is” – összegezte a 95. Debreceni Ünnepi Könyvhét célkitűzéseit Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármestere a Csapó utcán könyves standok között nézelődő tömegnek. 

Hangsúlyozta, mindig nagy az öröm, amikor az ország fontos irodalmi szereplői ellátogatnak Debrecenbe és módunk van arra, hogy az általunk kedvelt szerzőkkel és könyvkiadókkal találkozzunk.

"Ahhoz azonban, hogy ehhez a találkozások meg tudjanak valósulni, nyitott kapukra van szükség, fontos, hogy nyíljanak kapuk a városból a külvilágra is, ezért viseli a Könyvhét azt a mottót, hogy „Nyitott kapu, nyitott könyv”, ezzel szeretnénk ugyanis jelezni, hogy a Könyvhét a találkozások dedikált ideje. Idén Marosvásárhely az a könyves város, amire kapu nyílik – mondta az alpolgármester, s a szót máris egy marosvásárhelyi írónak, Vida Gábornak adta át, akit a 95. Debreceni Ünnepi Könyvhét díszvendégeként köszöntöttünk.

A könyvek kaput nyitnak a világra

A marosvásárhelyi Látó folyóirat főszerkesztője ünnepi beszédében, a Könyvhét mottójára is rímelve, azt hangsúlyozta, hogy a könyvek akként is kaput nyitnak, hogy segítségükkel számtalan helyre el tudunk jutni képzeletben, korlátlan szabadságot adnak, és a karakterek révén magunkról is sokat tanulhatunk.

„Az irodalom szabadság, arra kell, hogy az ember emberségét megmutassa és megőrizze, miközben örömet okoz. Az irodalom a nyelv ünnepe, aki pedig olvas, az lehet magányos, de soha nincs egyedül” – szögezte le.

Mint ahogyan az már hagyománnyá vált, a megnyitót követően a díszvendégre egy irodalmi beszélgetés várt. A Déri Múzeumban Szirák Péter irodalomtörténész kérdezte a szerzőt meghatározó olvasmányairól, szerzőiről, valamint az elmúlt években született három sikerregényéről (Ahol az ő lelke, A dadogás története, Senkiháza).

Az indiánoktól Proustig

Mint ahogyan jellemzően sok kisfiút, Vida Gábort is az indiánregények rántották be az irodalom világába. Mint mondta, bár teológus édesapjának nagy könyvtára volt, tinédzser koráig egyedül csak az indiánregények, utazókönyvek voltak képesek lekötni, ebből az olvasási válságból József Attila és Szilágyi Domokos mentették ki, valamint egy meghatározó személy, francia tanárnője, doamna Vulpescu, aki révén Proustot és a román kultúra értékeit is felfedezte.

Proustot azóta is olvas, jelenleg franciául, de a kortárs irodalmat sem hanyagolja, nem is tudná, kis túlzással ugyanis szerkesztőként nincs olyan mű, ami ne fordult volna már meg a kezében, illetve olyan mondat, amiből ne húzott volna ki már egy szót – mesélte nevetve.

A gyerekkorából hozott kalandregények imádata a regényeiben is érződik, műfajilag is foglalkoztatja ugyanis a kalandregény. Az utazás motívumához gyakorlatilag minden regényében vissza-visszakanyarodik.

„Az élet általában unalmas, de ki kell menni az utcára, és történnek a dolgok” – hangsúlyozta, márpedig Romániában, ha így teszünk, rendszerint történnek is.

Az erdélyi magyarság helyzetét úgy jellemezte, hogy minden azon múlik, hogy van-e az embereknek erejük kialakítani az otthonukat, maguk számára otthonosságot teremteni, de ő maga úgy látja az erdélyi magyarok Romániában, azaz „otthon” otthon vannak.

Fotók: Miskolczi János