Hírek

KUTYÁKAT LÁTOK, AKIK FESZÍTIK A PÓRÁZT

2024. február 23.

A tavaly ősszel elhunyt Fahidi Évára emlékeztünk 2024. február 22-e délutánjűn, amikor is az általa fordított és gondozott Kutyákat látok, akik feszítik a pórázt című novelláskötetet mutatta be a szerző, Christoph Heubner, a kötet másik fordítója, Iványi Zsuzsanna, valamint Fahidi Éva párja, Andrási Andor társaságában a Déri Múzeumban. 

Nem lehet eleget beszélni a nyolcvan éve történtekről

Puskás István kultúráért felelős alpolgármester a könyvbemutató megnyitóján a nyolcvan évvel ezelőtti debreceni történéseket idézte fel. 

„Nyolcvan éve annak, hogy Debrecen város újkori történetének legnagyobb tragédiái megtörténtek Debrecenben. Hadd emlékeztessek arra mindenkit, hogy 1944-től bombatámadások több hullámban tépázták meg a város szövetét, számtalan polgári áldozattal járva, illetve 1944 májusában épült fel a debreceni gettó kerítése és zárták embertelen körülmények közé a debreceni zsidó közösséget, hogy aztán alig több mint egy hónap múlva elinduljanak azok a szörnyű halálvagonok, amelyek a város zsidó közösségének fele számára a végítéletet jelentették. Körülbelül a közösségnek a fele tért vissza, akik hozták magukkal az emlékeket, a haláltáborokban megtörtént szörnyűségeknek a tanúságtételét és az az előtti heteknek a tanulságtételét. Volt, aki örökre eltemette magában, de voltak olyanok is, akik előbb vagy utóbb elkezdtek mesélni. Ezek a visszaemlékezések borzalmasan fontosak a számunkra, hiszen minden történészi elemzésnél hitelesebben, közvetlenebbül, drámaiabban tudják átadni nekünk a tapasztalatokat. Nyolcvan éve már ezeknek az eseményeknek, de soha el nem múló veszteséget jelentenek Debrecen és a régió, Európa számára is” – hangsúlyozta az alpolgármester. 

Hozzátette, idén azzal készülnek, hogy lehetőség szerint minél több alkalmat teremtsenek az emlékezésre. Úgy fogalmazott, Debrecen felelősséggel gondolkodik mind a régió, mind az egész európai közösség irányába a tekintetben, hogy ezeket az emlékeket elevenen tartsa. 

„A békés egymás mellett élést, egymás tiszteletét újra meg újra tanulnunk kell és át kell adnunk a közösen vallott értékeket, hogy ne történhessenek meg olyan szörnyűségek, mint nyolcvan évvel ezelőtt. Az emlékezés messze több mint múltbeli események tisztelettel való felidézése, egy nagyon is élő, eleven tanulság” – mutatott rá. 

Emlékeztetett, Debrecenben a programok sora már azzal elindult, hogy a múlt héten a Wallenberg Alapítvány és a helyi zsidóság szervezésében regionális középiskolai vetélkedő zajlott a hitközségben. 

„Nagyon fontos az, hogy éppen a világra eszmélő fiatalok is találkozzanak ne csak a történelemkönyvekben, röpdolgozatok anyagaként ezekkel a történetekkel, hanem élő és eleven történetekként. Nem lehet eleget beszélni ezekről a történetekről. Ezért nagyon fontos ez a könyvbemutató is, amikor egy olyan szöveggel van alkalmunk találkozni, amely segít minket emlékeztetni.” – hangsúlyozta Puskás István. 

Vajon mennyire időszerű ma a holokausztról beszélni? 

Hunyadi László, Izrael Állam tiszteletbeli konzulja saját maga által feltett kérdésére néhány személyes élményével és a napjainkban zajló történésekkel válaszolt. Mint mondta, a brazil elnök nemrég azt, ami Gázában történt, a holokauszthoz hasonlította, ezzel szemben viszont a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt genocídiummal vádolták meg Izraelt. 

„A vádlók nem említették, hogy a nemzetközi egyezményt éppen a holokauszt tanulságaként alkották meg az ENSZ tagállamai, ezzel is (ha utólagosan is), de felelősséget vállalva azért, hogy soha többé ne történjen meg az, ami Auschwitzban és másutt megtörtént. Számukra az a népírtás, nem az a népírtás, a holokauszt, nem az a holokauszt. Ami ma Gázában történik, úgy tűnik szintén csak interpretáció kérdése. Az emlékezetet kell segítségül hívni, hogy a fájdalmakban megszületett új világ megőrizze az örök értékeket, ehhez segít hozzá a szerző, Christoph Heubner is, aki hidat épít a múltból a ma és a jövő emberei felé” – szögezte le a konzul. 

„A túlvilágra kevés könyvet viszek magammal. A tiédet feltétlenül.” 

A kerekasztal-beszélgetésen résztvevő Andrási Andor, Fahidi Éva társa szerint ez a mondat írja le leginkább azt, hogy Évát hogyan is érintette Christoph Heubner novelláskötete. 

„Nem csoda, hogy ennyire vonzotta ez a könyv, hiszen tartalmában óhatatlanul felismerte a saját történetének foszlányait, ami őt nagyon megindította” – tette hozzá.

Mint mondta, amint Éva elolvasta a kötetet, elhatározta, hogy nekiáll és lefordítja azt magyarra. Ebben Iványi Zsuzsannától kért segítséget, akit legalább annyira beszippantott a kötet, mint őt magát. 

„Nekem az volt a szándékom, hogy Évának meg kell élnie, hogy ezt a könyvet kiadják – hangsúlyozta Iványi Zsuzsanna. Ez azonban sajnos nem így történt. A könyv előszavát szeptember 6-án írta és Éva 11-én ment el. De ahogyan Bandi bácsi fogalmazott, lélekben biztos jelen volt a a bemutatón ” – fogalmazott.  

Elbeszélni az elbeszélhetetlent?

Christoph Heubner szerint mindaz, ami történt nem elbeszélhetetlen, nagyon is emberi dolog, az ajtónk előtt történt.

„Auschwitzot és a kamrákat emberek építették, a hamu, amit látunk, az emberektől származik. 

Allendorf, ahol a gyermekkoromat töltöttem csak néhány kilométerre volt attól a tábortól, ahol Fahidi Éva is kényszermunkatáborban töltötte az éveit” – mondta, majd hozzátette: a debreceni könyvbemutató számára azért is nagyon fontos, mert szó szerint visszajöhetett az ajtó elé, ahonnan Fahidi Éva története elindult. 

Mint mondta, az írók, akik ezekről a történetekről beszámolnak, természetesen nem tudnak mindent, de ez így is van rendjén, hiszen nagyon jól tudják, hogy nem tudják. 

„A nácik azt szerették volna elérni, hogy elhallgattassák az embereket, az irodalom segítségével azonban ezzel szembe lehet menni” – hangsúlyozta. 

Fotók: Miskolczi János