Hírek

ÚJ PERSPEKTÍVÁK A BORBÉLY-KUTATÁSBAN

2024. november 06.

Miközben sorra jelentek meg utóbbi években posztumusz munkái, és hagyatéka is hamarosan kutatható lesz Debrecenben (mint arról korábban beszámoltunk, Borbély Szilárd özvegye a Méliusz Juhász Péter Könyvtárat bízta meg azzal, hogy vegye gondozásba az örökséget, Borbély egykori lakása pedig jövőre már a költő nevét viselő Írórezidenciának ad otthont), egy újabb Borbély-kötet látott napvilágot. 

A 2023-as pozsonyi konferencián elhangzott előadások szövegeit közreadó könyv tizenhét szerző tizenhét tanulmányát tartalmazza. A Körülírások címmel megjelent kötetet (az Új Alföld Könyvek 11. kiadása) a Debreceni Irodalmi Napok keretében mutatták be a könyv szerzői és szerkesztői november 6-án a Debreceni Egyetem Intézeti Könyvtárában. 

Új perspektívák, mozgó életmű

A kötet szöveggondozásában részt vevő Lapis József elárulta, a tanulmánykötet kronologikus rendet követ (a korai művektől indul és a posztumusz kiadásokig terjed), de beillesztettek néhány kisebb tematikus blokkot is. 

Abban egyetértés volt, hogy a kötet legizgalmasabb aspektusa az, hogy a korai Borbély-művekre ma már teljesen más perspektívából látnak rá az értelmezők, „még izgalmasabbak annál, mint ahogyan a róluk megjelent korai kritikákban olvashatunk, az életműben visszatérő vezérfonalak még inkább kitapinthatóak, ilyen például a felejtés motívuma ” – hangsúlyozta Valastyán Tamás. 

A felejtés förtelme, az élet átmentése 

Lakner Lajos szerint az írás Borbély számára nem csupán a felejtés ellenében tett cselekvés volt, ez volt az egyetlen horgony, ami itt tartotta. Arra jött rá, hogy a szövegek révén képes megalkotni azt az identitást, amiről úgy gondolta, megvédi majd. Ebben azonban tévedett, azzal szembesült később, hogy az identitás egy képlékeny dolog. 

„Tulajdonképpen ugyanazzal próbálkozott, mint amivel Csokonai: szövegek általi önmárkázással” – tette hozzá. 

Hangsúlyozta, irodalomtörténészi munkáiban sem tudott túllépni saját érdeklődési körén, a Csokonairól írt tanulmánykötetében is a saját kérdéseire keresett választ, a gyász témakörén keresztül arra, hogy vajon az élet átmenthető-e szövegekbe? 

Száz Pál szerint a személyesség Borbély esetében megbocsátható, „viszont ha A halotti pompa nem lenne ilyen jó szöveg, veszélyes gesztus lett volna a paratextusok közé beépíteni az életét meghatározó tragédiáról hírt adó cikkeket”.

Valastyán Tamás ezzel ellentétben azt hangsúlyozta, hogy a személyesség Borbély Szilárd esetében akár zárójelbe is tehető, a privát tragédiák közös szenvedéstörténetek, az irodalomtörténészi munkájában megjelenő személyesség pedig az esztétikai ítélet szubjektív mozzanataként értelmezhető. 

Írta: Szilágyi Szilvia
Fotózta: Miskolczi János