Hírek

„AHOGYAN SZABÓ MAGDA BÁNIK A NYELVVEL, AZT NEM LEHET MEGTANULNI”

2023. augusztus 10.

Nemrég még a milánói Anfora Kiadó (Edizioni Anfora) egyik fordítójával, Antonio D’Auriával interjúztunk, a napokban pedig már Szilágyi Mónikával, a könyvkiadó vezetőjével töltöttünk el egy tartalmas délutánt. Mónika a Szabó Magda Emlékházban mesélt nekünk arról, hogyan vezetett útja Milánóba, miben látja kiadója küldetését, és mi lehet Szabó Magda olaszországi sikerének titka. 

„Budapesten, a Giorgio Perlasca Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskolában tanítottam olasz nyelvet és nem voltam túl boldog, mert nem éreztem magam a helyemen, aztán egyszer csak telefonált az egyik olasz költő barátom, hogy az ismerőse, Alain Lapointe könyvkiadót nyit Milánóban és szüksége lenne egy asszisztensre. 

2003. május 13-án repült ki a munkatárgyalásra, másfél évvel később azonban nem csak állást, de férjet is szerzett – mesélte nevetve. 

Mint mondta, férje egy különleges könyvkiadóban gondolkodott. Egy szűk, kifinomult ízlésű réteghez szerette volna a nehezen elérhető, de értékes olasz és külföldi írók könyveit eljuttatni, olyanokhoz, akik érdeklődnek a közép-európai irodalom iránt is. 

„Csakhogy nem jöttek a szerzők, mert Alainnek egyáltalán nem volt tapasztalata a könyvkiadás terén. Emlékszem, Budapesten, a Rákóczi úton sétáltunk, s amikor megálltunk egy könyvesbolt kirakata előtt, azt mondtam neki: Figyelj, én itt minden szerzőt ismerek, mi lenne, ha elkezdenénk magyar műveket kiadni? 2003 van, nemsokára Magyarország is belép az Európai Unióba, az olaszoknak meg kellene ismerniük ezt az országot és a magyar irodalmat. Belement, én pedig két hét alatt megbeszéltem Grendel Lajossal, Békés Pállal és a Füst Milán Alapítvánnyal, a szerzői örököseivel, hogy megkapjuk a kiadói jogokat.  Már akkor kacérkodtam a gondolattal, milyen jó lenne Szabó Magda műveit is megszerezni, de nem mertem lépni, úgy gondoltam, túl nagy ember ahhoz, hogy szóba álljon velem, aztán amikor 2003-ban Az ajtóval elnyerte Franciaországban a Femina-díjat, arra jutottam, nincs vesztenivalóm”. 

Alaptalan volt a félelme, Szabó Magda ügyvédje azonnal válaszolt, így még abban az évben sikerült öt könyvének (Für Elise, Tündér Lala, Abigél, A pillanat, Disznótor) a kiadói jogát is megvásárolnia.

„Magda nagyon boldog volt. »Na, végre, akkor a Tündér Lala is elindult az útjára« – mondta a szerződéskötésnél”.  

Az Anforának román, cseh, lengyel és szerb szerzői is vannak, nagyon fontosnak tartják, hogy a könyvkiadó kapu legyen Közép-Európára, a magyar mint központi nyelv pedig tökéletes ebből a szempontból – magyarázta Mónika. 

„A német nyelvvel túl könnyű dolgunk lett volna, de én nem a győztesek, hanem a legyőzöttek hangját szerettem volna kihangosítani. Az akarom, hogy a magyar irodalom és kultúra önmaga által jusson el az emberekhez, nem német közvetítéssel. A másik ok a magyar nyelv mellett, hogy nagyon sok közép- és kelet-európai szerző könyve már le van fordítva magyarra, az anyanyelvünkön olvasott művek pedig mindig jobban hatnak ránk.” – hangsúlyozta. 

A férje 2016-ban karácsonyi ajándék gyanánt rábízta az Anfora Kiadó vezetését, azóta a saját belátása szerint működteti azt. Egy évben általában négy kötet kiadására vállalkoznak, de jövőre már hatot terveznek. Idén jelent meg Száraz Miklós György Ezüstmacskája, s hamarosan Oravecz Imre Halászóember és Polcz Alaine Asszony a fronton című művét is kézbe vehetik az olasz olvasók. 2024-ben többek között Molnár Ferenc Pál utcai fiúkját, Tar Sándor A mi utcánk című művét adják ki, valamint egy Szabó Magda novelláskötettel és A pillanat új kiadásával is jelentkeznek.

Csak kevés fordítóval dolgoznak – magyarázta Mónika, aki saját elmondása szerint nagyon háklis a fordításokra. 

„Nagyon kevés a jó fordító, nem elég a nyelvtudás, isteni ajándék, akinek van hozzá érzéke. Nagyon sokan nem veszik észre, hogy fordítanak félre.  Egy tipikus fordítási trükk például, hogy amikor egy nehezebb magyar mondathoz érnek, akkor azt elegánsan kihagyják. Oravecz Imre 1972 szeptemberének francia kiadása tele van hiányzó mondatokkal. Képzeljük csak el, mi lenne, ha József Attila Ódájából kihagynánk néhány sort? Borzasztó” – magyarázta. 

A tehetséges fordítóikhoz azonban ragaszkodnak. Ilyen Vera Gheno is, aki Szabó Magda műveit ülteti át olaszra.  

„Vera édesanyja magyar, ő maga Gyöngyösön született, édesapja pedig Danilo Gheno, a Padovai Egyetem Magyar Tanszékének nyugalmazott professzora. Szerencsések vagyunk, Verával ugyanis nem csak egy kiváló fordítót kaptunk, hanem két lektort is a szülei személyében, akik mindig segítenek átnézni a fordításait” – ecsetelte. 

S hogy miben rejlik Szabó Magda olasz népszerűsége? 

„Szabó Magda egy hatalmas performer volt, mindenkit levett a lábáról, emellett természetes őstehetség, ahogyan ő bánik a nyelvvel, azt nem lehet megtanulni. Mindenki az erős női karaktereket emlegeti művei vonzóerejeként, de én nem gondolom, hogy különösebben erősek lennének a női szereplői, egyszerűen csak arról van szó, hogy túl akarnak élni. Két választásuk van: vagy meghalnak, vagy bekapcsol az életösztönük, de nem gondolom, hogy utóbbi miatt dicsőítenünk kellene őket. Szabó Magda arról a világról írt, amit ismert: 

»A mi családunkban sosem dívott az a legenda, hogy a férfi erős, a nő gyönge. Születésemtől azt láttam magam körül, hogy a férfi ideges és törékeny, csak kapkod, mindent összevissza zavar, aztán ha baj van, megijed, és elbújik a felelősség elől, szegény feleségének kell rendbe hoznia mindent, anyagilag is, erkölcsileg is. (...) Erre tanított egyébként a természet is, egy percig se hittem, hogy a bölcs világrend az utód világrahozatalát, táplálását, védelmét éppen a gyengébb nemre bízta volna. A nők angyali jóságában is kezdettől fogva kételkedtem, úgy éreztem, egy nőnek mindig biztosítania kell valamit, a ház egyensúlyát, a gyerekek jólétét és jól létét, gyöngédnek, jóságosnak és érzelmesnek lenni csak egy férfinak lehet módja és ideje.« - írta Szabó Magda Író és modell című esszéjében, és én is ezt tapasztaltam. Apukám Téglásról, anyukám Balkányból származik, gyermekkoromban Balkányban laktunk. Itt, a Hajdúságban és Szabolcsban a nők viszik a vállukon az élet terhét, és a férfiak azok, akik megengedhetnek maguknak mindenféle könnyelműséget. Szabó Magda olaszországi sikerét én inkább abban látom, hogy nagyon jól meg tudta rajzolni a valós családi kapcsolatokat” – magyarázta Szilágyi Mónika. 

Nagyon értett a filmes világhoz is, a regényei is filmszerűek – tette hozzá. „Nem véletlen, hogy annyi adaptáció készült belőlük. Ha most élne, valószínűleg ő maga is producerkedne és forgatókönyveket írna, mint Neil Gailman”.

S ha már mozgóképek, Szilágyi Mónika azt is elárulta, hogy a kiadói teendők mellett egy újabb kihívás elé néz. A Für Elise-ből készül egy filmes adaptáció magyar-olasz-francia koprodukcióban, ebben segítkezik éppen. 

Szerencsére azonban neki is akad egy jobbkeze, tinédzser lánya, Alíz könyvtrailereket készít és rajzol is nekik. A kislánya tervezte születésnapjára például a könyvkiadó időszaki logóját, amit a közösségi médiában használnak és amin kabalaállatuk, Béla látható. 

„Bementem az állatkereskedésbe és egyszer csak ott nyávogott Bartók Béla” – mesélte nevetve, s már mutatta is mobilján, cicájuk kiköpött mása a zeneszerzőnek. 

Szerző: Szilágyi Szilvia
Fotók: Miskolczi János