Hírek

IDE NEKEM AZ OROSZLÁNT IS!

2023. február 12.

Ady Endre mindössze három évet töltött Debrecenben 1896 és 1899 között, de ennyi is bőven elég volt ahhoz, hogy egy egész csokor kis anekdotát hagyjon maga után. 

Párbajairól nemrég számoltunk be, debreceni titkos rajongójáról 2021-ben Formanek Csaba rendezett monodrámát Én vagyok a Kíváncsi címmel, életkörülményei is jól dokumentáltak, de különös, szobrok iránti vonzalmáról is érdemes megemlékezni.  

Jogot hallgatni érkezett a cívisvárosba, diákként ismerkedett meg a szintén erre a pályára készülő Szabó Elekkel, Szabó Magda édesapjával, akivel éjszakánként újra és újra felfedezték maguknak a várost. 

Szabó Magda édesapja, Szabó Elek 

Az egyik ilyen esetet maga Szabó Magda regisztrálta Mézescsók Cerberusnak című gyűjteményes kötetében. 

„Én Szabó Elek Régimódi történeté-t az életemért nem tudnám megírni, mert nincsenek adataim, illetve, ami van, az olyan kevés és olyan abszurd, hogy abból lehetetlen komponálni. Hová illesszem, mi elé vagy mi mögé, mit kezdett vagy végzett éjjeli lovaglása Ady Endre nevű jogásztársával az Emlékkerti kőoroszlán hátán, vagy a tényt, amit az egész família emlegetett, hogy kínai álarcot tett az arcára, és kikönyökölt a családi ház ablakán, úgy szólongatta meg a riadt járókelőket” – olvashatjuk az Apám táncot jár című írásában. 

A szobor, amit meglovagolt Ady, a Haldokló Oroszlán

Szabó Elek „abszurd adatai” is megérnének egy misét, de egyelőre maradjunk Ady Endrénél, aki debreceni tartózkodása idején nem csak meglovagolta, de publicistaként nagy érdeklődéssel követte nyomon a Haldokló Oroszlán sorsát. 

Az alkotást Marschalkó János készítette az 1849. augusztus 2-i vesztes debreceni csata áldozatainak emlékére. 1861-re el is készült a négyszáz mázsa súlyú, sóskúti kőszobor, avatására azonban csak a kiegyezés után, 1867. augusztus 2-án kerülhetett sor. Az Emlékkertben helyezték el, s pontosan a mostani Bocskai-szobor helyén állt, a csata 50. évfordulójára, 1899-re átszállították a Honvédtemetőbe, ahol a mai napig is pihen. 

A Haldokló Oroszlán a Honvédtemetőben

Ady a Debreczen hasábjain írt egy dörgedelmes cikket, hazafiatlansággal vádolva a vezetőséget:

 „Mert félnek bizonyos urak, hogy az ő gutgezinnt voltukra árnyat fog vetni, ha megmutatják, hogy ők magyarok és hazafiak.” – írja. Amikor ugyanis elszállíttatták az alkotást, még se híre, se hamva nem volt annak a Szabadság-szobornak, amit a helyére szántak, s aminek kifaragásával később Tóth Árpád apját, Tóth András bízták meg. 

A szabadságot jelképező, háromméteres talapzaton álló nyolc méter magas, dúskeblű, páncélba öltöztetett bronzalakot végül három évvel a Haldokló Oroszlán elköltöztetése után, 1902-ben leplezték le. A szobor nem nyerte el a debreceniek tetszését, olyannyira, hogy Tóth András pályájának végét jelentette – de minderről következő írásunkban számolunk be!

Ez az amazon tette tönkre Tóth András karrierjét

A költőnek mindenesetre úgy tűnik, volt egyfajta vonzódása az oroszlános szobrok iránt, lévén, hogy Budapesten is közeli kapcsolatba került az egyikkel, mégpedig Stróbl Alajos Operaház előtt álló egyik szfinxével. 

A pesti lumpoknak szokásuk volt, hogy borgőzös állapotban felkapaszkodnak a magas szoborra, és a trend ellen Ady sem ágállt.

„(...) a Dalszínház utcai nőoroszlánban Lédát ismerte fel, ám a szobor levetette a hátáról az erősen illuminált zsenit.” – adott hírt erről az Új Idők 1913-as számában, de a történetet Ady Endre is papírra vetette, bár kissé eltávolítva magát az eseményektől. A haragos Szfinx című írásában egy muzsikus zuhan le a szobor hátáról és zúzza össze magát. 

Az a bizonyos "Haragos Szfinx" az Operaház előtt

A történetnek valószínűleg Krúdy Gyula is szemtanúja lehetett, legalábbis így számol be erről A szobrok – élnek, négy rövid szövegből álló írásában. Maga a novella jóval több mint egy anekdota – erősíti meg mindezt Angyalosi Gergely A költő és a szfinx című tanulmányában. 

„Az egész Ady-jelenséget akarja megjeleníteni általa, vagyis a magyar irodalomba nemrég berobbant költő helyzetét éppen úgy, mint a nőkhöz vagy a nagybetűs Élethez való viszonyát.”

Krúdy után egy évtizeddel később Kabos Ede is felevelenítette a történetet. Az eset nála egy Kádár nevű tárcanovellistával történik, aki egy Timon Menyhért nevű színésznek meséli el, hogy minden hajnalban lovagolni szokott, mégpedig az Operaház előtti szfinxen:  

„– Más lóhoz nincsen bizodalmam. De a szfinkszet szeretem. Szép asszonyfeje van és kemény melle. Ostoba fráterek kérdésekkel szokták ostromolni a szfinkszet, én inkább a hátára ülök és lovagolok, míg alaposan ki nem fárasztottam magam. 
– Hát persze, a szfinksz nem vethet le a hátáról – nevetett az öreg színész. 
Kádár dacosan vágott vissza. 
– Csak azért is levetett, nem is egyszer. Az egyik oldalon felkapaszkodtam rá a lépcsőkről, a másik oldalon legurultam a lépcsőkön. De én azt csak másnap tudtam meg, mikor felébredtem rá és a fejemet borogatták.”

A legenda mind a mai napig él a köztudatban, a MOME végzős hallgatói is feldolgozták, rövidfilmet készítettek belőle, itt lehet megnézni. 
 

Forrás: 

Ady Endre összes novellái. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961.
Ady Endre összes prózai műve, Hazafiság és kegyelet
Angyalosi Gergely: A költő és a szfinx
http://epa.uz.ua/00000/00002/00143/angya.htm
Kabos Ede, A királyné, Légrády testvérek kiadása, 1917. 
Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
https://epa.oszk.hu/00000/00022/00372/11293.htm
Szabó Maga, Mézecsók Cerberusnak, Apám táncolt, Jaffa Kiadó, 2017.

Fotók: kozterkep.hu, mandadb.hu, mimi.blog.hu